Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-206
206. szám. 63 pon belül nem tesz eleget, ügye a fegyelmi bíróság elé kerül és a fegyelmi bíróság a nyugdíjazás kérdésében ítéletileg határoz. A törvényjavaslat immár az 1912 : VII. t.-c. 10. §-át azzal egészíti ki, hogy a kir. ítélőbírót és a kir. ügyészt az ott meghatározott eseteken felül hivatalból akkor is nyugalomba lehet helyezni, illetőleg végkielégítéssel el lehet bocsátani, ha a hivatalával járó feladat kifogástalan elvégzéséhez szükséges szakképzettség vagy szorgalom vagy a minősítésben is kifejezésre jutó egyéb fontos kellékek hiánya miatt szolgálatát a megkívánt mértékben nem látja el. Hozzáteszi a javaslat, hogy ezekben az esetekben is az 1871 : IX. t.-c. 7—10 §-ában foglalt szabályok szerint kell eljárni, ami azt jelenti, hogy ezt a nyugdíjazást illetve végkielégítést — eltérően a javaslatnak az egyéb közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó rendelkezéseitől — a bíráknál és kir. ügyészeknél a fegyelmi bíróság fogja elrendelni. Az 1871 : IX. t.-c. 8. §-a a bírói kar autonómiájába utalta az eljárás megindítását, mert erre hatáskörrel a «törvényszék elnöke» bír (ami alatt nyilván az illető felsőbb bíróság elnökét is érteni kell, ha felsőbb bíróság tagjáról van szó). Ezzel szemben a törvényjavaslat eredeti szövege szerint az igazságügy miniszter felhívására, a képviselőház által módosított szöveg szerint pedig «az illetékes miniszter» felhívására, az eljárást meg kell indítani ; a módosítást a képviselőház bizottsági jelentése azzal indokolja, hogy nem minden bíróság tartozik az igazságügyminiszter legfőbb felügyelete alá. A javaslatnak ez a szakasza több oldalon aggályokat váltott ki és a t. Felsőház előtt fekszik a Budapesti Ügyvédi Kamarának egy kérvénye is, amely a bírói függetlenség jegyében arra kéri a Felsőházat, hogy hasson oda, hogy az 7. §-nak (2) bekezdése a törvényjavaslatból kihagyassék. Az ország legfőbb bírái által e részben kifejezett állásfoglalásnak megfelelően, amelyhez egyébként a kormány nevében az igazságügyminiszter is hozzájárult, az együttes bizottság a törvényjavaslat 7. §-a helyett a következő új szövegnek elfogadását javasolja a t. Felsőháznak: . 7. §. «Az 1920: XX. t.-c. hatálya alá tartozó kir. ítélőbírákra és ügyészekre az I. fejezet rendelkezései közül csupán a 2. §. (1) bekezdésének c) pontjában foglalt és a 2. §. (12) bekezdésének ezzel kapcsolatos rendelkezése, továbbá a 3—6. §-okban foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást.» A harmadik fejezet a honvédség, határőrség, folyamőrség és csendőrség tagjaira vonatkozó rendelkezéseket szabályozó 8>—13. § §-at foglalja magában. Az ismertetett okok szükségessé teszik, hogy a javaslat à honvédségre is kiterjedjen. A 8. §. ennek megfelelően kimondja, hogy a 3., 4., 5. és 6. §-ban foglalt rendelkezéseket bizonyos eltérésekkel alkalmazni kell az 1921 : XXXII. t.-c, valamint az 1929 : XV. t.-c. hatálya alá tartozó egyénekre és hozzátartozóikra is. A 2. §-nak a szabályszerű eljárás alá vonás különös eseteire vonatkozó rendelkezéseit ellenben a honvédségre, határőrségre és folyamőrségre kiterjeszteni nem kell, mert ezekre vonatkozóan e kérdések már rendezve vannak. így pl. az 1921 : XXXII. t.-c. 8. §-a kimondja, hogy az olyan katonai egyéneket, akiknek a szolgálatban való megtartása a katonai szabályzatok szerint meg nem engedhető, előzetes orvosi felülvizsgálat nélkül nyugállományba lehet helyezni. Módosul némi kivételekkel az-a szabály is, hogy az itt tárgyazott személyeknek az ellátási igény megnyíltától számított egy éven belül általuk választott állandó lakóhelyre nézve megállapított lakáspénzre van igényük.
