Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-206

64 206. szám. A 9. §. kiterjeszti az itt tárgyazott személyekre a polgári alkalmazottak ellátásáról szóló törvények ama rendelkezéseit, amelyek szerint bizonyos esetekben az alkalmazott vagy ennek hozzátartozói részére ellátást lehet engedélyezni akkor is, ha az illető az ellátásra igényt adó legkisebb szolgálati időt nem töltötte be és az egyébként járó nyugdíjnál magasabb összegű nyugdíjat lehet engedélyezni akkor, ha az illető a nyugdíjra igénytadó legkisebb szolgálati időt már betöltötte. Ez megfelel a méltányosság és az egyenlő elbánás elveinek. A 11. §. a honvédség legénységi állományú egyéneinek az 1929 : XV. t.-c. 1. §-ának (s) bekezdése szerint végkielégítésre jogot adó hat hónapi szolgálati időt húsz hónapra emeli fel és kételyek eloszlatása végett kimondja, hogy a végkielégítés a legénységi állományú egyéneknek csak abban az esetben jár, ha önhibájukon kívül váltak tartósan szolgálatképtelenekké. A 12. §. egységes szabályozás alá vonja a határőrség és a csendőrség kötelékébe tartozó egyének és hozzátartozóik ellátását, ami ezideig nem volt meg.. A 13. §. figyelemmel arra, hogy a közigazgatási bíróság hatáskörének az 1927 : VI. törvénycikkel a katonai egyének és hátramaradottaik ellátási ügyeire történt kiterjesztése óta a közigazgatási bíróság és a honvédelmi miniszter között több hatásköri súrlódás merült fel, kimondja, hogy azon idevágó kérdések, amelyek nincsenek kifejezetten a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalva, nem vonhatók e bíróság hatáskörébe az ideutalt más illetmény- vagy nyugdíj kérdésekkel kapcsolatos előkérdések gyanánt sem. A 13. §. szövegének helyes értelme tekintetében, esetleges kételyek megelőzése végett indokoltnak látszik e jelentésbe foglalni a pénzügyminiszternek bizottságunk előtt tett abbeli megállapítását, hogy ez a §. — amint az abban foglalt törvényhivatkozásokból és a miniszteri indokolás idevágó részéből is kitűnik - csupán a katonai személyek ellátási ügyeire vonatkozik. A negyedik fejezet csupán a hatálybaléptető és vegyes rendelkezéseket magában foglaló 14. §-ból áll. Ez a 14. §. kiegészíti az 1914 : XVIT. t.-c.-ben foglalt vasúti szolgálati rendtartás VI. fejezetét, amely a vasúti alkalmazottak szolgálati viszonyának megszűnését szabályozza. Minthogy a javaslat 2. §-ában foglalt rendelkezések a szolgálati viszony megszűnésével kapcsolatosak, jogviták kizárása céljából a 14. §.. (1) bekezdése kimondja, hogy az 1914 : XVII. törvénycikk VI. fejezete a jelen törvény 2. §-ában foglalt rendelkezésekkel kiegészíttetik. A magánvasut aknák szervezete és alkalmazottainak különleges szolgálati viszonya következtében vált szükségessé e bekezdésnek az a további rendelkezése, hogy a javaslat 2. §-a (2) bekezdésének b) pontjában, valamint (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezések végrehajtásának módozatait a magánvasutak alkalmazottaira nézve a kereskedelemügyi miniszter állapítja meg. A képviselőház együttes bizottsága a 14. §-nál új (2) bekezdés felvételét határozta el, mely egyrészt kimondja, hogy a törvény 2. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, valamint (2) bekezdésének b) pontjában foglaltak nem érintik a hadirokkantak ellátásáról szóló 1933 : VII. t.-c. 27. §-ának (12) bekezdésében foglalt, a hadirokkantakra nézve bizonyos kedvezményeket biztosító rendelkezéseket, másrészt kimondja, hogy a lakáspénzről szóló 4. § (1) bekezdése nem érinti a külföldön tartózkodó nyugdíjasok és özvegyek lakáspénze tekintetében fennálló különös rendelkezéseket. A (3) bekezdés az életbelépésre és a végrehajtásra vonatkozik. A képviselőház a törvényjavaslatot a fent ismertetett módosításokkal elfogadta.