Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-206
206. szám. 61 ezért az ilyen alkalmazottakat a tényleges szolgálattal egybekötött járandóságok úgy a múltra, mint a jövőre nézve megilletik. Avégből, hogy a bírói gyakorlatban mutatkozó ellentétek kiküszöbölése mellett a jogegység biztosíttassék, de pénzügyi okokból is, szükségesnek látszik, hogy az 1927 : XXIV. t.-c. kiegészíttessék. Az 1927 : XXIV. t.-c. 4. §-a ugyanis az átcsatolt területről beköltözötteknél az átcsatolt területen töltött időnek a nyugdíj szempontjából való beszámítás kérdését rendezte és pedig olyképpen, hogy kimondotta, hogy az átcsatolt területen töltött időt a békeszerződés hatálybalépésének napjáig a nyugdíj szempontjából be kell számítani. De nem rendezte azt a kérdést, hogy a beköltözötteknél mely időponttal kell megszűntnek tekinteni a tényleges szolgálati viszonyt. Ennélfogva tehát a javaslat kimondja, hogy tényleges szolgálati viszonyt felmentés, illetőleg felmondás ténye nélkül is, és pedig a trianoni békeszerződés hatálybalépésének napjával, vagyis az 1921. évi július hó 26-ával megszűntnek kell tekinteni. De szükség van az 1927 : XXIV. t.-c. módosítására más okokból is. E törvény 2. §-ának (i) bekezdése szerint ugyanis a beköltözött alkalmazott vagy nyugdíjas a nyugdíjigényét érvényesítheti, ha optait és ha a békeszerződés hatálybalépését követő két éven belül beköltözött. Ha a beköltözöttnél ezek a kellékek nem forognak fenn, az illető részére a nyugdíjat csak méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén engedélyezheti a minisztertanács. Mind a két esetben azonban az egyébként járó nyugdíj teljes összegét kell az érdekelt részére fizetni és pedig nemcsak a jövőre nézve, hanem a múltra nézve is. Minthogy még mindig vannak olyan beköltözöttek, akik csak a minisztertanács engedélyével lennének ellátásban részesíthetők és minthogy ezeknél a fennálló rendelkezés szerint a nyugdíjat teljes összegében és évekre visszamenőleg kellene fizetni, takarékossági szempontból olyan rendelkezésre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy az ilyenek részére a nyugdíjnak bizonyos hányadát lehessen engedélyezni és amely kizárná azt, hogy az ellátás visszamenően folyó sitt a ssék. Ezzel a módosítással nemcsak megtakarítás érhető el, hanem lehetővé válik az is, hogy a méltányosság gyakorlása az érdekeltek nagyobb körére kiterjesztessék. A fenti szempontoknak szerez érvényt a javaslat 5. §-ának (i) és (2) bekezdése. A (3) bekezdés a minisztertanács hatásköréből az Államfő kegyelmi jogkörébe utalja az ellátásoknak azokban az esetekben való engedélyezését, amelyekben az 1927 : XXIV. törvénycikk határozmányai szerint a beköltözött alkalmazottnak az ellátásra nincsen igénye és azt részére csak a fennforgó méltánylást érdemlő körülményekre való tekintettel lehet engedélyezni. A (i) bekezdés szerint a beköltözött részére az ellátást csakis a megállapítás, illetőleg azokban az esetekben, ha az Államfő engedélyezi az ellátást, az engedélyezést követő hónap első napjától kezdve lehet fizetni. Ez a rendelkezés takarékossági okokból a visszamenőleges kifizetéseket kizárja és evégből az (s) bekezdés hatályon kívül helyezi az 1927 : XXIV. t.-c. 5. és 6. §-ait. A (e) bekezdés kimondja, hogy a, §-ban foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell azokra a követelésekre is, amelyeket a jelen törvény kihirdetésének napja előtt támasztottak, kivéve azt az esetet, ha az igény tárgyában a bíróság már jogerős ítéletet hozott. 6. §. A szolgálati jogviszonyon alapuló illetmény vagy ellátás kiszolgáltatására irányuló igény elévülése tekintetében — kivéve a székesfővárosnál teljesített szolgálatot •— ezidőszerint nincsen rendelkezés. Ez által ily igények érvényesítésére időhatár, hacsak a magánjogi elévülés határidejét nem tekintjük ilyennek, nem áll fenn. A bírói gyakorlat sem egységes e kérdésekben.
