Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-206
60 206. szám. tályba tartozik az a helység, ahol az illető az ellátás megállapítása időpontjában állandóan lakik. A (7) bekezdés a törvényesen elvált nő lakáspénzét szabályozza. E rendelkezésre ugyancsak a gyakorlatban felmerült kételyek eloszlatása végett van szükség. Az érvényben levő szabályok az elvált nő részére lakáspénzt kifejezetten nem biztosítanak. Minthogy az érvényben álló szabályok szerint az elvált nő, ha özvegy nincsen, az özvegyi nyugdíjnak 50 %-nál magasabb százalékát csak különös méltánylást érdemlő esetben kaphatja, helyénvalónak látszik, hogy az elvált nő részére az özvegyi lakáspénznek legalább 50%-a biztosíttassék. Ha az alkalmazott után elvált nő és özvegy is marad hátra, az özvegyi nyugdíjat közöttük a fennforgó körülmények mérlegelésével kell megosztani. Ezt a szabályt alkalmazza a javaslat az ilyen esetekben a lakáspénzeknél is. A (s) bekezdés érvényben tartja azt a szabályt, hogy a nyugdíjas vagy az özvegy csak egy jogcímen kaphat lakáspénzt. Több jogcímen való igény esetén nyugdíjas vagy az özvegy csak a magasabb összegű lakáspénzt kaphatja. Kapcsolatos ezzel a rendelkezéssel a (9) bekezdés, amely szerint, ha a nyugdíjassal közös háztartásban élő házastársnak is van igénye az államtól vagy a viszonosságban álló intézményektől lakáspénzre, közülük csak az egyik kaphatja meg a lakáspénzt teljes összegében és pedig az, akinek a magasabb összeg jár, a másik pedig, akinek a kisebb összegű lakáspénz jár, ennek csak felét kaphatja. Mindkét rendelkezés takarékossági célokat szolgál, az eltérésnek az a magyarázata, hogy az utóbbi esetben két életbenlévő személynek saját alkalmaztatásából folyó igényéről van szó, az előbbi esetben pedig egy személynek hét vagy több különböző jogcímből eredő igényéről. A 4. §. (11) bekezdése szerint a §. (2), (3) és (4) bekezdései 1934. évi február hó l-jétől kezdődőleg léptek volna hatályba, a képviselőház azonban, tekintettel a lakbérleti szabályokra, a hatálybalépés időpontját 1934. évi május hó 1-jében állapította meg. A (12) bekezdés szerint a már ellátásban részesülőknek lakáspénzét is február hó l-jétől kezdve kellett volna az új szabályok szerint megállapítani, a képviselőház az előbb említett okból ezekre nézve is 1934. évi május hó 1-jében határozta meg a hatálybalépés időpontját. Az ő. §. a trianoni békeszerződéssel elcsatolt területről beköltözött közszolgálati alkalmazottak, nyugdíjasok és özvegyek ellátásának újabbi szabályozására vonatkozik. A trianoni békeszerződéssel Magyarországtól átcsatolt területen volt és onnan beköltözött magyar közszolgálati alkalmazottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák ellátásáról az 1927 : XXIV. törvénycikkben történt gondoskodás., A törvény végrehajtásával kapcsolatban felmerült vitás kérdések kiküszöbölése, továbbá az államkincstár tehermentesítése céljából szükségessé vált, hogy a törvény megfelelően kiegészíttessék, illetőleg, hogy egyes rendelkezései módosíttassanak. A törvénynek kiegészítését az a körülmény teszi szükségessé, hogy a hatálya alá tartozó alkalmazottakra vonatkozólag a tényleges szolgálati viszonynak megszűnése tekintetében '— amely pedig az ellátás kérdésével szorosan összefügg — különleges rendelkezést nem tartalmaz. Az alkalmazottak szolgálati viszonyára vonatkozó általános jogszabályok szerint a tényleges szolgálati viszony a szolgálat alóli felmentésnek, illetőleg a szolgálat felmondásának tényével szűnik meg. A bíróságok több esetben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az átcsatolt területről beköltözött azoknak a közszolgálati alkalmazottaknak tényleges szolgálati viszonyát, akiket a tényleges szolgálat teljesítése alól fel nem mentettek, illetőleg akiknek szolgálatát fel nem mondották, fennállónak kell tekinteni és
