Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-206
206. szám. 59 A lakbérnyugdíjnak, illetőleg utóbb a lakáspénznek a fentiek szerinti rendszeresítése folytán állott elő az a helyzet, hogy amíg az 1913. évet megelőzően az állami költségvetést ilyen címen kiadás nem terhelte, az 1924/25. évben az állami közigazgatásnál már évi .. . . 9,093.548 P az állami üzemeknél már évi 4,343.662 » összesen évi 13,437.210 P irányoztatott elő a nyugdíjasok és özvegyek lakáspénzére, amely teher egyrészt a nyugdíjasok és özvegyek létszámának az emelkedése, másrészt a lakásügyi korlátozások fokozatos megszűntetésével kapcsolatban szükségessé vált lakáspénzemelés folytán állandóan emelkedett úgy, hogy az 1931/32. évben a nyugdíjasok és özvegyek lakáspénze fejében az állami költségvetést a közigazgatásnál már évi 31,452.909 P az üzemeknél már évi 18,318.884 » összesen évi 49,771.793 P kiadás terhelte és dacára a jelenleg érvényben levő 8%-os lakáspénzcsökkentésnek, a költségvetést az 1933/34. évi előirányzat szerint a folyó költségvetési évben közigazgatásnál és üzemeknél összesen 50,458.690 P fogja terhelni. A lakáspénzteher csökkentése, illetőleg emelkedésének meggátlása céljából az érvényben álló szabályok módosítására van szükség. A 4." §-ban foglalt szabályozás azt jelenti, hogy a nyugdíjas — eltérően a hatályban lévő szabálytól — nem kapja meg minden esetben a lakóhelye szerinti lakáspénznek 100%-át, hanem annak a, szolgálati idejéhez mérten csak bizonyos hányadát. Az az elv, hogy a nyugdíjas —- úgy mint a nyugdíjnál a fizetésnek — a lakáspénznél is a tényleges szolgálatban őt megillető lakáspénznek a szolgálati idejéhez igazodó hányadát kapja, közvetett úton érvényesült a lakbérnyugdíjnak az 1912 : LXV. t.-c. 38. §-ában foglalt szabályozásánál is, amely szerint a lakbérnyugdíj a nyugdíjnak összegéhez igazodott. Ennek az elvnek teljes mértékben való megvalósítása azonban méltánytalan lenne, mert a rövidebb szolgálati idővel nyugalombahelyezett alkalmazott ilyen szabályozás mellett olyan kis összegű lakáspénzt kapna, amelyből a legszerényebb igényeknek megfelelő lakást sem tudna bérelni. Ezért látszik helyénvalónak a lakáspénznek a szolgálati időhöz igazodó hányadokban való megállapításánál ezeket a hányadokat nem minden szolgálati évre, hanem bizonyos szolgálati időtartamokra megállapítani és pedig olyan százalékokkal, amelyek az egy-egy időtartamba eső évekkel nyugalombahelyezettek nyugdíjának megállapításánál alkalmazott százalékokhoz átlagosan közel esnek. A (3) bekezdés azokra vonatkozik, akik a szolgálatban bekövetkezett baleset vagy más esemény következtében váltak szolgálatképtelenekké és így indokolt, hogy a lakáspénzre való igény tekintetében is egészen kivételes elbánásban részesüljenek, vagyis szolgálati idejükre való tekintet nélkül minden esetben 90%-os lakáspénzt kapjanak. Az özvegyek lakáspénzét a {4) bekezdés szerint az eddigi 60 %-os mérv helyett az alapul veendő összegnek 50 %-ában kell megállapítani. A (e) bekezdés a gyakorlatban felmerült kételyek eloszlatása végett kimondja, hogy azoknál a nyi gdíjasokrál és özvegyeknél, akik az átcsatolt területről beköltözött alkalmazottak ellátásáról szóló 1927 : XXIV. t.-c. alapján a törvény hatálybalépését követő időponttól kezdődően részesülnek ellátásban, a lakáspénzt a szerint a lakáspénz osztály sz:rint kell megállapítani, amelyik osz8.
