Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-206
206. szám. 55 a további kérdés, hogy a szabályozás olyan-e, hogy biztosítja a pártatlanságot? ^Elméletileg erre a kérdésre azt lehetne válaszolni, hogy ez a pártatlanság csak akkor volna biztos, ha valamely független bíróság jellegével felruházott fórum döntene és nem a miniszter, akit úgy lehetne odaállítani, hogy úgyszólván vádló és bíró egy személyben és aki jogilag nincs kötve a törvényjavaslatban előrelátott bizottságok javaslataihoz. Ez az elméletileg védhető felfogás azonban gyakorlatilag több ellenvetésbe ütközik. Az egyik az, hogy közszolgálati rendszerünkkel, de voltaképpen általában valamely szolgálati ágnak termékeny vezetésével nehezen volna összeegyeztethető, hogy a munkatársak szelektálása ne a hivatal vezetőjétől függjön, hanem egy kívülálló fórumtól. De másfelől a gyakorlatban minden valószínűség szerint a miniszter nem fogja egyszerűen félretenni egy olyan összetételű fórum javaslatát, amilyen gyanánt az ötös bizottság, különösen a képviselőház által felvett módosítások után, jelentkezik. A legfőbb állami számvevőszék alkotmányjogi helyzetéből folyik a (?) bekezdésnek az a rendelkezése, hogy a legfőbb állami számvevőszék személyzetére nézve a szabályszerű elbánás alá vonás eseteiben a legfőbb állami számvevőszék elnöke rendelkezik. Az egyetemnek autonómiája tette szükségessé a (?) bekezdésben foglalt rendelkezést, amely szerint a hármas bizottságot az egyetemnek autonóm hatósága az érdekelt egyetemi kar rendes tanáraiból, az ötös bizottságot pedig saját kebeléből alakítja meg és utóbbinak elnöke a képviselőház által tett módosítás szerint az egyetem rektora. A 2. §. eredeti szövegének (T) bekezdése után a képviselőház új (a) bekezdés felvételét határozta el, amely az egyházi főhatóságok autonómiájára való tekintettel a felekezeti iskolák tanszemélyzete elbocsátásánál az eljárás megindítását és a bizottságok megalakítását az 1914 : XXXVI. t.-c. 30. és 38. §§-ban foglaltaknak megfelelően szabályozza. A (9) bekezdés szerint a bizottságok összeállítására és illetékességére vonatkozó szabályokat a miniszter, az eljárás szabályait pedig a minisztérium állapítja meg. Az előbbi rendelkezést a hivatalok, intézetek, stb. egymástól eltérő szervezete teszi indokolttá, az utóbbi rendelkezés az egyöntetű eljárás biztosítását célozza. A (10) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint az Államfő által kinevezett alkalmazottak szabályszerű elbánás alá vonását a (2) bekezdés b) pontjában felsorolt okokból elrendelő határozat csak abban az esetben végrehajtható, ha az Államfő az illető alkalmazottat a szolgálat alól felmentette. Ez a rendelkezés megfelel az ilyen alkalmazottnak szabályszerű elbánás alá vonásánál eddig is követett gyakorlatnak. A rendelkezésre esetleges jogviták megelőzése céljából van szükség. A (n) bekezdés szerint nem kell szabályszerű elbánás alá vonni az országgyűlési képviselővé megválasztott azt az alkalmazottat, akinek állása a hatályos jogszabályok értelmében az országgyűlési képviselői megbízással nem összeférhetetlen. Ilyenek az 1901 : XXIV. t.-c. 1. §-a szerint a miniszterek, a politikai államtitkárok, a budapesti egyetem és műegyetem tanárai, stb. A (12) bekezdésben foglalt az a rendelkezés, amely az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1925 : XXVI. t.-c. 182. §-ának (4), (5),. (e), (9), (io) és (n) bekezdéseit hatályon kívül helyezi, az (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezésből természetszerűleg következik. Az eredeti javaslat rendelkezése szerint azokat az alkalmazottakat, akik e törvény hatálybalépésének időpontjában már országgyűlési képviselők, e megbízatásuk megszűnése esetén szabályszerű elbánás alá kellett volna vonni. Ezt a rendelkezést a képviselőház olyképpen módosította,
