Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-206

56 206. szám. hogy azokat a tisztviselőket, akik jelenleg országgyűlési képviselők, a jelenlegi megbízatásuk tartama alatt, illetőleg annak megszűnése esetén továbbra is megilletik az 1925 : XXVI. t.-c. 182. §-ában meghatározott jogok azzal az eltéréssel, hogy az ilyen tisztviselőket nem a képviselői megbízatás megszűntétől számított két év elteltével, hanem hat hónap elteltével kell szabályszerű elbánás alá vonni. A (is) bekezdés kételyek kizárása céljából megállapítja, hogy a 2. J-ban felsorolt esetekben a nyugdíjat mely időpontoktól kezdődően kell folyósítani. A (14) bekezdés szerint a törvényhátóságok, megyei városok és községek alkalmazottaira nézve a (2) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés, vagyis a szakképzettség, szorgalom vagy egyéb fontos kellékek hiánya miatt szabályszerű elbánás alá vonásra vonatkozó rendelkezés hatálybalépésének időpontját és végrehajtásának módozatait a belügyminiszter állapítja meg. Ezt a rendelkezést az önkormányzati alkalmazottak különleges szolgálati viszonya tette szükségessé. Tekintettel arra, hogy a 2. §-ban foglaltak a közigazgatás racionalizálásával kapcsolatosak, a képviselőház szükségesnek tartotta annak elrendelését, hogy a minisztérium a 2. §-ban foglalt rendelkezések végrehajtásáról és ennek eredményéről az országgyűlés elé 1937. december 31-ig jelentést terjesszen. Ezt a rendelkezést tartalmazza a 2. §-nak új (10) bekezdése. A 3. §. a keresettel bíró nyugdíjasok és özvegyek ellátásának a korlátozására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A hatályban levő rendelkezések szerint a nyugdíjasnak nyugdíját, lakáspénzét és családi pótlékát be kell szűntetni abban az esetben, ha az államnál vagy az állammal az ellátás szempontjából viszonosságban álló intézménynél stb. nyugdíjra jogosító szolgálatba lép. Az özvegyekre nézve ilyen esetekben az a rendelkezés van hatályban, hogy özvegyi nyugdíjuknak csak 50 %-át kaphatják. Ezeken a korlátozásokon kívül ezidőszerint nincsen hatályban más olyan rendelkezés, amely a keresettel bíró nyugdíjast vagy özvegyet az ellátásra való igény tekintetében korlátozná. Az államkincstár és az önkormányzatok jelenlegi pénzügyi helyzetével nem egyeztethető össze, hogy ellátást fizessenek azoknak a nyugdíjasoknak és özvegyeknek, akiknek az ellátásukon felül lényegileg közpénzekből eredő más keresetük van és így megélhetésük az ellátás nélkül is biztosítva van. Helyesen mondja a miniszteri indokolás, hogy a kereset tekintetében különbséget kell tenni a szabad pályákon, valamint a magánalkalmazásokban kifejtett tevékenységből eredő keresettel bíró nyugdíjasok és az ú. n. közüzemi alkalmaztatásokból, valamint az állam és az önkormányzatok anyagi érdekeltségébe tartozó intézményeknél teljesített ténykedésből eredő keresettel bíró nyugdíjasok között. Az előbb említett keresettel bíró nyugdíjasok ellátását korlátozni nem lehet, mert ez a nyugdíjasoknak magánéletébe és ezen keresztül társadalmi viszonyaikba való olyan beavatkozás lenne, amely feltétlenül kerülendő. Más a helyzet azonban azoknál, akik a nyugalombahelyezésük után az államnál vagy a viszonosságban álló intézményeknél való — bárha nyugdíjra nem jogosító —álláson, pl. tiszteletdíjas vagy szerződéses minőségben szolgálnak, vagy valamely közüzemnél stb. vagy köztámogatásban részesülő társaságnál stb. vállaltak alkalmazást és akik az érvényben lévő ellátási szabályok szerint nyugdíjuk élvezetében az ilyen alkalmazások tartama alatt is megmaradtak. Tekintettel ugyanis a közüzemeknek közérdekű voltára, valamint az ilyen intézmények és az azokat fenntartó vagy kezelő vagy támogató államkincstár, illetőleg önkormányzat között minden esetben fennálló szoros pénzügyi kapcsolatra, az ú. n. közüzemi stb. alkalmazást a közszolgálathoz igen közel álló alkalmaztatásnak lehet tekinteni. Ezek a körülmények