Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-205

205. szám. 31 a lakáspénz nem változhatik abból ki­folyólag, hogy az ellátásban részesülő alkalmazott vagy özvegy állandó laká­sát más lakáspénzosztályba tartozó helységbe helyezi át. (2) Az ellátásban részesülő és lakás­pénzre jogosult alkalmazottak lakás­pénzének havi összegét a tényleges szolgálatban álló alkalmazottak ré­szére az 1931 : XXVI. törvénycikk ha­tálybalépésének időpontjában a három­nál kevesebb családi pótlékban része­sülőknek járó kisebb összegű lakás­pénz havi összegének alábbi százalé­kaiban kell megállapítani és pedig azok­nál az alkalmazottaknál, a) akiket tizenöt évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő után he­lyeztek nyugalomba, 55°/ 0-ában, h) akiket tizenöt évi vagy ennél több, de huszonöt évnél kevesebb be­számítható szolgálati idő után helyez­tek nyugalomba, valamint az állam­vasutak alkalmazottaira. hatályban lévő jogszabályok szerint ellátásban részesülő és lakáspénzre jogosult azok­nál az alkalmazottaknál, akiket tizenöt évi vagy ennél több, de huszonkét évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő után helyeztek nyugalomba, 70%­ában, c) akiket huszonöt évi vagy ennél több, de harmincöt évnél kevesebb be­számítható szolgálati idő után helyez­tek nyugalomba, valamint az állam­vasutak alkalmazottaira hatályban lévő jogszabályok szerint ellátásban részesülő és lakáspénzre jogosult azok­nál az alkalmazottaknál, akiket hu­szonkét évi vagy ennél több, de har­minc évnél kevesebb beszámítható szol­gálati idő után helyeztek nyugalomba, 80%-ában, d) akiket harmincöt évi vagy ennél több beszámítható szolgálati idő után helyeztek nyugalomba, valamint az államvasutak alkalmazottaira hatály­ban lévő jogszabályok szerint ellátás­ban részesülő és lakáspénzre jogosult azoknál az alkalmazottaknál, akiket harminc évi vagy ennél több beszámít­ható szolgálati idő után helyeztek nyugalomba, 90%-ában. (3) Ha a lakáspénzre jogosult alkal­mazott az 1912 : LXV. törvénycikk 42. §-a vagy az 1930 : XXVI. törvény­cikk 6. és 7. §-a alapján a nyugdíj meg­állapításánál alapul szolgáló beszámít­ható javadalmazás teljes összegével fel­érő nyugdíjban részesül, a részére járó lakáspénz havi összegét a jelen §-ban foglalt rendelkezések szerint a lakás­pénz megállapításánál alapul veendő összeg 90%-ában kell megállapítani. (4) Az ellátásban részesülő és lakás­pénzre jogosult özvegyek lakáspénzé­nek havi összegét — figyelemmel az (.1) bekezdésben foglaltakra — a tény­leges szolgálatban álló alkalmazottak részére az 1931 : XXVI. törvénycikk hatálybalépésének időpontjában a há­romnál kevesebb családi pótlékban részesülő alkalmazottaknak járó kisebb összegű lakáspénz havi összegének 50%-ában kell megállapítani. (5) A lakáspénzt az I. lakáspénz­osztály szerint kell megállapítani az oly alkalmazottnak, vagy a tényleges szolgálat tartama alatt elhalt olyan al­kalmazott özvegyének részére, aki a tényleges szolgálatban utoljára kül­földön lévő m. kir. hatóságnál vagy hivatalnál teljesített szolgálatot. (ß) Az oly alkalmazott és oly özvegy részére, aki az 1927 : XXIV. törvény­cikkben foglalt rendelkezés alapján a jelen törvény hatálybalépését követő időponttól kezdődően részesül ellátás­ban, a lakáspénzt a szerint a lakáspénz­osztály szerint kell megállapítani, amely lakáspénzosztályba tartozik az a hely­ség, ahol az illető az ellátása megálla­pításának időpontjában állandóan lakik. (7) A férjétől törvényesen elvált és ellátásban részesülő nő az özvegy ré­szére járó lakáspénznek 50%-ára tart­hat igényt. Ha a férj után özvegy és elvált nő maradt hátra, az özvegy és az elvált nő az özvegyi nyugdíj meg­osztásának arányában az özvegy ré­szére járó lakáspénzen osztozik.

Next

/
Thumbnails
Contents