Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-241

241. szám. 32 t dése tétetett ugyan, de már e vita anyagából leszűrhető elfogulatlan megállapítás is csak az lehet, hogy a törvényjavaslat—bár általános elvi szempontokat is érint s bár vannak rendelkezései, melyek átmeneti időre bizonyos mértékben korlátozzák az autonómiát, -—nem sértiaz önkormányzat alapelveit ; mert hiszen az autonómia nem öncél és a kényszerű szükségnek megfelelő — hangsúlyozottan — átmeneti korlátozás nem megsemmisítése vagy megsértése anrak az autonómiának, melyről mindnyájan tudjuk és valljuk, hogy nemzeti életünknek egyik sokszáz éves, nemes múltú hatalmas erőforrása. A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat a magyar autonóm közigazgatás fejlődési folyamatának a székesfőváros közigazgatására vonatkozó egyik újabb állomása, mely nem jelenti a főváros gondnokság alá helyezését, hanem ebben a magyar főváros féltése és megvédésének tiszta szándéka nyilatkozik meg. Budapestet nemcsak nagysága, hanem székesfővárosi mivolta is egészen megkülönbözteti a vidéki törvényhatóságoktól ; Budapestnek külön törvénye más szempontok alkalmazását kívánja meg, mint aminők az ország többi törvényhatóságainál tekintetbe jönnek. De — és ezt az elvet a törvényjavaslat indoka, célja és szelleme is visszatükrözteti — minden reformnál, mely önkormányzati közigazgatásunk jogszabályaihoz nyúl, annak a féltő gondnak kell érvényesülnie, hogy a régi autonómiát, ezt a magyar alkotmányos érzés talajából fakadt egyik legszebb szabadságjogunkat, csak a tradíciókon felépülő korszerű haladás szükségessége érintheti. A törvényjavaslat általánosságban két részre osztható. Az egyik az a közigazgatási rész, mely végleges jellegű, lényeges szervezeti változásokat létesít ; a másik pedig az az átmeneti jellegű kormányintézkedésekre vonatkozó rendelkezés, mely a székesfőváros háztartási egyensúlyának gyors és eredményes helyreállítását célozza. E két rész szervesen kapcsolódik egymásba és a maga egészében a székesfőváros közigazgatásának indokolt reformját alkotja. Az állandó jellegű rendelkezések a következő változtatásokat létesítik az 1930: XVIII. t.-cikkel szemben. A főpolgármestert ezentúl az államfő fogja kinevezni időhatárbeli korlátozás nélkül. A polgármester és az alpolgármesterek választásának hatályosságához — a törvényjavaslat szerint—az államfő megerősítése szükséges. A polgármester kinevezési jogkörét a törvényjavaslat kibővíti. További lényeges rendelkezése a törvényjavaslatnak az, amely a székesfővárosi számszék szervezetének kiépítéséről szól. A törvényjavaslat megszünteti a törvényhatósági tanácsot és ennek hatáskörét az ügyek természetéhez képest a törvényhatósági bizottság és a polgármester között osztja meg. A törvényjavaslat egyúttal a közgyűlési ügyek előkészítésénél .-r amely ezentúl a polgármester feladata lesz — kötelezővé teszi a szakbizottságok meghallgatását. A szakbizottságok ezáltal valóságos ellenőrző jogkört kapnak. A szakbizottságok ülései rendszerint nyilvánosak lesznek. Az üzemek kérdését is újból szabályozza a javaslat. A nem kereskedelmi társaság alakjában működő üzemeknél az üzemigazgatóság megszűnik. Az üzemigazgatóság intézkedési jogköre az üzemvezetőre száll át, míg véleményezési és ellenőrzési jogkörrel üzemi választmányok sz

erveztétnek. Ezeknek az üzemeknek vezetőit a polgármester fogja alkalmazni, az alkalmazás hatályosságához azonban a belügyminiszter jóváhagyása szükséges. A törvényjavaslat szerint a belügyminiszter az üzemek gazdálkodásának ellenőrzése végett azokhoz miniszteri biztost küldhet ki. Felsőházi iromány. 1931—1936. V. kötet. 41