Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-241

322 241. szám. Az átmeneti jellegű rendelkezéseket a törvényjavaslat 27. §-a tartalmazza. E szerint a főváros költségvetési egyensúlyának biztosítása, a fokozottabb tava­rékosság érvényesítése és a közigazgatás egyszerűsítése céljából a belügyminiszter a törvény életbelépésével egyidejűleg »tervezet «-et bocsát ki. Ezt a tervezetet a főpolgármester fogja végrehajtani és pedig tekintet néűkül arra, hogy az intéz­kedés az önkormányzat melyik hatóságának a hatáskörébe tartozik. A főpolgár­mester ebben a kivételes jogkörben csupán a közigazgatási bizottság hatásköre tekintetében van korlátozva. A törvényjavaslat abból a célból, hogy a főpolgár­mester intézkedéseiről a törvényhatósági bizottság állandóan tájékoztatva legyen, az országgyűlési 33-as bizottság mintájára egy 17 tagból álló ellenőrző bizottságot létesít. Viszont azt is kimondja a törvényjavaslat, hogy a tervezet végrehajtásá­nak ideje alatt a törvényhatósági bizottság nem tárgyalhat olyan kérdéseket vagy ügyeket, amelyek a tervezettel vagy annak alapján tett rendelkezésekkel vannak kapcsolatban. A fent ismertetett alapelvek figyelembevételével az együttes bizottság — a törvényjavaslat sarkalatos rendelkezéseinek, különösen a 27. §. kivételes intézke­déseinek bőséges megvitatása után •— a törvényjavaslatot általánosságban elfo­gadta. Áttérve a részletes vitára, annak anyagából az alábbiakat emeljük ki. Az 1. §-nál egyes felszólalók kifogásolták azt, hogy bár a főpolgármester állá­sának betöltése tisztán államfői kinevezéstől függ, továbbra is hatályában tartja a törvényjavaslat az 1930 : XVIII. t.-c. 6. §-a (s) bekezdésének azt a rendelkezé­sét, amely szerint a törvényhatósági bizottságot — a törvényben megállapított kivételektől eltekintve •— a főpolgármester képviseli és ebbe a hatáskörébe tartozó ügyekben kiállított iratokat is ő írja alá. Ebben a vonatkozásban tehát ezek szerint a főispán és a főpolgármester jogállása között különbség van, amit meg kellene szüntetni. A belügyminiszter ide vonatkozó válaszában kijelentette : elismeri, hogy a most említett kifogásnak alapja van, de nem tartaná kívánatosnak, hogy a felsőház ezért a kisebb jelentőségű módosításért vissza küldje a javaslatot a képviselőházhoz ; Ígéretet tett azonban arra, hogy egyik legközelebb benyúj­tandó fővárosi vonatkozású javaslatában a kifogásolt állapot megszüntetését fogja kezdeményezni. Az együttes bizottság megnyugvással vette tudomásul a belügyminisz­ternek úgy ezt, mint különösen ennek a szakasznak tárgyalásánál tett azt a kijelentését, hogy a magyar élet hozzá van kötve az autonómiához és nemze­tünk a létével játszanék akkor, ha letérne sokszázados útjáról. Egy több százados gravaminális politika szelleme él ma is az autonómiák felfogása tekintetében, holott az önkormányzat hivatása ma a nemzetnevelés, nevelés a magyar közéletre. Ezt a hivatást a legszélesebbkörű parlamentarizmus sem tudná betölteni. A 3. §-nál az együttes bizottság úgy találta : a lényeg itten az, hogy a törvény­hatósági tanácsnál a kollektív felelősség nem volt eléggé hatályos és ezért szükséges, hogy az ügyintézésben a polgármester egyéni felelőssége a leghatékonyabban lépjen előtérbe. Ezt a célt szolgálja a törvényhatósági tanács kikapcsolása. Ez azonban — a bizottság többségének álláspontja szerint —• nem fog hiányt jelenteni az admi­nisztrációban, mert az ügyek előkészítése és az ellenőrzés a szakbizottságok köte­lező meghallgatásával úgyis kielégítően biztosítva lesz. Az kétségtelen, hogy a tanács megszüntetésével a polgármester hatásköre nagyobbá válik ; ez azonban nem eredményez számottevő munkatöbbletet, mert a polgármester másrészt mentesül a törvényhatósági tanáccsal kapcsolatos tenni­valói alól.

Next

/
Thumbnails
Contents