Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-232

232. szám. 301 Gyüjteményegyetem autonóm szerveinek, az igazgatótanácsnak és a szaktanácsoknak megalakítása részben az elnök szuverén jogkörébe tartozott, minthogy az azok üléseire meghívandó szakértő tagokat a tanács tagjai közül az elnök szabadon választhatta ki ; addig e törvényjavaslat e szervek megalakítását teljes egészében az autonóm hatóságnak hatáskörébe utalja : a szakértő tagokat ugyanis az igazgatótanácsba, illetőleg a szaktanácsokba maga az igazgatótanács hívja meg, illetőleg osztja be. Emellett a szakértő tanácstagok igazgatótanácsi, illetőleg szaktanácsi részvétele hat éven át — melyre a meghívás szól — állandó lévén, ez az önkormányzati szervek működésének folyamatosságát a múltnál tökéletesebben biztosítja. Az 1922 : XIX. t.-c. négy legfőbb közgyűjteményünket, úgymint a Nemzeti Múzeumot, az Országos Levéltárat, a Szépművészeti Múzeumot és az Iparművészeti Múzeumot foglalta egységes szervezetbe,, vagyis a Gyüjteményegyetem eredetileg mint legfőbb közgyűjteményeink egyeteme létesíttetett. Az évek folyamán azonban nem gyűjteményi jellegű intézmények, a bel- és külföldi tudományos.intézetek (Konkoly-Thege Miklós alapítványi M. Kir. CsillagvizsgálóIntézet, Magyar Biológiai Kutató Intézet, Budapesti Földrengési Obszervatórium, Bécsi Magyar Történéti Intézet, Bécsi Collegium Hungaricum, Berlini Collegium Hungaricum, Római Magyar Intézet) is a Gyüjteményegyetem igazgatása alá •bocsáttattak. Ezáltal egyrészt a Gyüjteményegyetem gyüjteményigazgatási jellege homályosult el, másrészt az egyéb célú és rendeltetésű intézmények bekapcsolása közgyűjteményeink azonos hivatáson és közös tudományos törekvéseken alapuló egységes szellemének kifejlődését is megakadályozta s egyben a gyűjtemények szakszerű igazgatását is károsan befolyásolta. E tapasztalatokon okulva, visszatér e törvényjavaslat a Gyüjteményegyetem eredeti koncepciójához és a Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzati szervezetébe a Gyűjtemény egy etemnek kizárólag gyűjteményi jellegű intézményeit foglalja egybe, s ezzel a szervezet egészét a szakszerűség alapjára visszahelyezi. De ezenfelül a szakszerűséget a Nemzeti Múzeum új szervezetének részleteiben is érvényre emeli. Az 1922 : XIX. t.-c. említett közgyűjteményeinket, mint négy gyűjteményi egységet tekintette s nem volt figyelemmel azok egyes osztályainak azonos anyagára és több vonatkozásban közös gyűjtési körére. így pl. az Országos Levéltáron kívül levéltári anyaggal rendelkezik a Nemzeti Múzeum Levéltára is; a Nemzeti Múzeum Éremtárán, Régészeti és Történeti osztályán kívül történeti anyagot őriz és gyűjt az Iparművészeti Múzeum, valamint a Szépművészeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka is, végül művészeti tárgyak őrzése és beszerzése a Szépművészeti Múzeumon kívül az Iparművészeti Múzeumnak is hivatása és ily tárgyakat őriz a Ráth György Múzeum is. A szakszerűség követelményének azzal tesz eleget e törvényjavaslat, hogy említett közgyűjteményeinket a Múzeum szervezetébe foglalva, azok anyagát a gyűjteményi anyag és a gyűjtési körök azonossága alapján létesített öt gyüjteménycsoportba (ú. m. levéltári, könyvtári, művészeti, történeti és természettudományi) kívánja beosztani. Legfőbb közgyűjteményeinknek a szakszerűség alapján végrehajtandó ezen átcsoportosítása a racionalizálás követelményének is megfelel. Az azonos jellegű tárgyakat őrző, de különböző igazgatás alatt álló gyűjtemények nem nyújtanak lehetőséget a tisztviselői munka minél teljesebb felhasználására és annak eredményességét is veszélyeztetik, az azonos gyűjtési körök pedig gyüjteményemk fejlesztése céljából rendelkezésünkre álló amúgy is csökkent anyagi eszközök gazdaságos felhasználását károsan befolyásolják. Jelen törvényjavaslat értelmében a Gyüjteményegyetem tulajdonát képező összes ingatlanok és ingók tulajdonjoga a Nemzeti Múzeumra száll át. így tehát a Nemzeti Múzeum nem csupán az önkormányzati szervezetébe foglalt intézmé-