Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-212
212. szám. 153 Budapest székesfővárost illetőleg, mint már előbb is volt szerencsém említeni, az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg hozott döntéseim előkészítése másképpen történt. Figyelemmel ugyanis a székesfőváros üzemi gazdálkodásának sokkal szélesebb körére és a székesfőváros háztartására gyakorolt hatására, valamint a székesfőváros lakosságának szociális érdekeit mélyrehatóan érintő jelentőségére, a székesfővárosi üzemek és műhelyek sorsa tekintetében csak azután kívántam dönteni, amikor az üzemekkel és műhelyekkel Budapest székesfőváros közönsége is minden részletre vonatkozólag már foglalkozott. Megkönnyítette ebbeli elhatározásomat, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága még 1931. évi május hó 6-án tartott közgyűlésében, tehát az 1931. évi XXI. t.-c. meghozatala előtt : ú. n. ad hoc üzembizottságot küldött ki az üzemek kérdéseinek megvizsgálására, levezetni kívánván azokat a mozgalmakat, melyek a közüzemek vélt vagy valóságos versenye ellen évek hosszú sora óta jelentkeztek. Az ad hoc bizottság a székesfőváros üzemei közül a községi élelmiszerárusító üzem, a községi kenyérgyár, a községi műszerüzem és közkórházi anyagraktár, a községi gyógyszerüzem, a kátrányozó és bitumenező telep, a házinyomda, a községi tanszerbeszerző, tanszernyilvántartó és tanszer javító intézet, valamint a Budapest-Gyöngyös városi szénbánya rt. ügyét vette alapos vizsgálat alá s jelentéseit előbb a törvényhatósági tanács, majd az egész anyagot a polgármester előterjesztésében a székesfőváros közgyűlése is tárgyalta folyó évi január hó 18-án és folytatva ugyané hó 20-án, 25-én, 27-én, ill. február hó 1-én tartott közgyűlésében, amikor is a közgyűlés végül az imént említett üzemek sorsa tekintetében határozott s határozatait a főpolgármester elém terjesztette. Az imént említett közgyűlés azonban nem foglalt állást az egyes üzemek, vállalatok és intézmények keretében dolgozó műhelyek ügyében, minthogy a műhelyek kérdésének megvizsgálására a közgyűlés a törvényhatósági tanácsot utasította s a tanács a vizsgálatot megbízottjai útján elvégeztetvén, vizsgálatainak eredménye felett a törvényhatósági bizottság csupán f.. évi május hó 24-én és folytatva 26-án, 31-én, ill. június hó 2-án, 7-én, 9-én és 14-én tartott rendes közgyűlésében határozhatott e műhelyek tevékenységének szabályozása felől és ezután kerülhetett ez az anyagkomplexum is elém. A székesfővárosi üzemek és műhelyek kérdésében sok esetben nehéz szívvel kellett a társminiszterekkel egyetértőleg meghozni döntésemet, mert hiszen a közüzemek munkakörének szűkítésével vagy éppenséggel megszüntetésével exisztenciák válnak feleslegessé. De számítanom kell arra, hogy a magánvállalkozás lehetőségeinek megélénkülésével az átmenetileg munkahelyükről kikerülő munkásemberek foglalkoztatásáról, ha a közvállalatok egyéb ágazataiban nem is nyílik erre mód, az a magánvállalkozás fog gondoskodni, melynek munkásszükséglete kétségkívül emelkedik. Szükség lesz a magánipar és kereskedelem megértő támogatására, mert azoknak a nagyjelentőségű rendelkezéseknek a legrövidebb időn belül való végrehajtása, melyeket az egyes székesfővárosi üzemek s másrészt műhelyek megszüntetése, ill. működési körüknek megszűkítése ügyében tettem, valóban olyan jelentős átalakulást idéz elő — legalább átmenetileg — a székesfőváros gazdasági életében, amely átalakulásnak könnyebbé tétele érdekében a hatóságoknak és a magánérdekeltségeknek vállvetett munkájára lesz szükség. Mivel a t. Képviselőház elé terjesztett jelentésem eddigi anyagából is világosan kitűnik az, hogy a m. kir. kormánynak a közületi vállalkozások munkásságának szabályozása körül tett intézkedései különösen a székesfővárosban jelentenek az eddigi állapottal szemben nagy változást, úgy vélem, helyesebb, hogy először a székesfővárosi üzemek és műjhelyek megszüntetése, ill. munkásságuknak Felsőházi iromány. 1931—1936. V. kötet. 20
