Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-212

154 212. szám. szűkebb határok közé való szorítására irányuló intézkedéseimről számoljak be. A) Üzemek megszüntetése vagy működésük korlátozása Budapesten. 1. A székesfőváros közgyűlésének azt a határozatát, hogy a községi élelmiszerárusító üzem fenntartandó, azzal a megszorítással, hogy az üzem működésének a tömegélelmezés szolgálatában kell állnia s ezért az üzem luxuscikkek árusításával nem foglalkozhatik, nyílt helyeken büfféket, vendéglőket fenn nem tarthat, kaszinók, klubok stb. számára nem szállíthat, jóváhagytam. Szociális szempontból ugyanis nagyjelentőségű az a közérdekű munkásság, melyet az az üzem a székesfőváros lakosságának ellátása körül kifejt. Viszont meghatározott korlátok közé tereltem a községi élelmiszerárusító üzem munkásságát akkor, mikor elrendeltem, hogy az üzem fiókjaiban csak a következő árukat szabad forgalomba hozni : nyers húsáruk, kolbászáruk, füstölt (főtt és száraz) hűsáruk, zsiradékok, élő és vágott , baromfi, vad és vadhús, tejtermékek, tojás, alma, barack, szőlő, dinnye, burgonya és zöldség, liszttermékek, kenyér és tésztafélék, harmatvíz, az állategészségügyi telepen gyártott szappan. A községi élelmiszerárusító üzem üzletvitelének szabályozásával kapcsolatban szükségesnek tartottam azt, hogy a közkórházi szállítások sokat vitatott ügye lehetőleg közmegnyugvást keltő módon elintéztessék. Abból indultam ki, hogy a községi élelmiszerárusító üzem által a közkórházaknak és más fővárosi intézményeknek szállított áruk tömegében mindenesetre vannak olyanok, melyek nem romlandók, amelyeket a magánkereskedelemtől a közegészségügy érdekeinek veszélyeztetése nélkül nyilvános versenytárgyalás útján lehetne beszerezni s amelyeknél az átvétel ellenőrzése sem ütközik komolyabb nehézségekbe. A romlandó áruk beszerzésénél azonban továbbra is súlyt kellett helyezni a székesfővárosi közkórházaknak és egyéb intézményeknek a községi élelmiszerárusító üzem által a múltban már jól kipróbált kiszolgálására — annál inkább, mert az áruk szállításának magánvállalkozásba való adása a székesfővárost olyan nagyobbszabású átvételi intézmény megszervezésére kényszerítené, amely a kórházak és egyéb intézmények ellátását lényegesen megdrágítaná. A jövőt illetőleg tehát úgy intézkedtem, hogy a székesfővárosi közkórházak és egyéb intézmények csupán a következő árukat szerezhetik be árlejtés nélkül a községi élelmiszerárusító üzemtől : nyers húsáruk, kolbászáruk, füstölt (száraz és főtt) húsáruk, zsiradékok, vágott baromfi, gyümölcs, zöldségfélék, harmatvíz. Minden más árura vonatkozólag — kivéve a községi kenyérgyártól beszerzett kenyeret, zsemlyeárut és tésztaféléket — versenytárgyalást kell hirdetni, melyen azonban természetszerűleg a községi élelmiszerárusító üzem is részt vehet. Versenytárgyalás útján szerzendők be tehát a közkórházak és egyéb intézmények számára : tej és tejtermékek, tojás, méz, terményáruk, savanyított áruk, burgonya, cukor, cukorfélék, csokoládé, kávé, pótkávé, fűszeráruk, tea, lisztnemúek, süteményfélék, befőttek, ízek, főzelékkonzervek, húskonzervek, szeszes italok (likőrök és pálinkafélék), ízesítők, déligyümölcs és az esetleg még szükséges egyéb áruk. A községi élelmiszerárusító üzem munkásságának imént jelzett korlátozása mellett egyúttal arra vonatkozólag is rendelkeztem, hogy a községi élelmiszerárusító üzem fiókjainak jelenlegi számát olyan maximumnak tekintem, melyek növeléséhez a jövőben semmi körülmények között nem járulok hozzá. Ha tehát a székesfőváros fejlődése következtében esetleg szükségessé válnék a főváros újonnan betelepült területrészein élelmiszerüzemi fiókok felállítása, ez csak azon az áron