Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-211
211. szám. 115 főhatósága, másrészt pedig az illetékes kereskedelmi és iparkamara küldte ki. A bizottságok már az 1931. évi október hó elején megalakultak s tárgyalásaik során az érdekeltségnek a legmesszebbmenőén módja nyílott mindazoknak az érveknek felsorakoztatására és az esetleg szükséges bizonyítékok bemutatására, melyek a kérdés elbírálása szempontjából számba jöhettek. A bizottságok elé utalt ügyek nagy és jelentős volta, másrészt pedig az, a körülmény, hogy a felmerült kérdéseknek nem egy esetben időt igénylő különleges megvizsgálására volt szükség, okozta azt, hogy a bizottsági munka eleinte lassabban haladt, amikor pedig a jelentések a döntésre illetékes kereskedelemügyi m. kir. minisztérium elé kerültek, végleges letárgyalásuk teljes mértékben kimerítette azt a határidőt, melyet a fentebb idézett törvény az üzemek felülvizsgálatának elvégzésére kitűzött. Hivatali elődöm t. i. úgy intézkedett, hogy az állami üzemeket, és vállalatokat felülvizsgáló bizottságok jelentései a végleges döntés előtt az Országos Ipartanács állandó bizottsága elé utaltassanak, ily módon kívánván még egy ízben alkalmat adni arra, hogy a kereskedelemügyi kormánynak iparügyeket illetően legfőbb véleményadó testületében hangolódjanak össze azok a felfogások, amelyeket egyfelől az üzemek és a vállalatok felügyelőhatóságai, másfelől pedig a tágabb értelemben vett érdekeltség vallanak a közvállalatok felől. Az Országos Ipartanács állandó bizottsága az 1932. év november hónapjától kezdve a törvényhatósági és községi üzemek felülvizsgálatának ugyancsak az 1931. évi XXI. t.-c. 34. §-a alapján a belügyminiszter úr által összegyűjtött felülvizsgálati anyagát tárgyalta és csak ennek a munkálatnak a befejezése után — ez év folyamán — foghatott hozzá az állami üzemek és vállalatok ügyének tárgyalásához s azt június hó végére 8 ülésben befejezve, tárgyalásainak eredményét elém terjesztette. Az Országos Ipartanács állandó bizottságának előterjesztése alapján az egész anyagot magam is újra meg újra gondosan áttanulmányoztam, s ahol úgy véltem, hogy — néha az elém terjesztett javaslatokon túlmenőleg is — módom van az ipar . és kereskedelem érdekeit szolgáim, nem haboztam az imént említett érdekeket sértő állami üzemeknek és vállalatoknak megszüntetését vagy megfelelő korlátok közé szorítását elrendelni, ott pedig, ahol a legszigorúbb tárgyilagossággal eszközölt megbírálás eredményeképpen közérdekű szempontok szóltak az illető üzem fenntartása mellett, legalább is olyan megoldást igyekeztem találni, amely a magánipar és kereskedelem érdekeit az eddiginél méltányosabban elégíti ki. Döntéseim bejelentése előtt legyen szabad rámutatnom még hivatali elődömnek arra az intézkedésére, mellyel az állami üzemek és vállalatok megvizsgálására kiküldött bizottságokat annakidején felhívta arra, hogy vizsgálataik alkalmával bizonyos irányelveket tartsanak szem előtt, amelyeknek lényege a következő : Figyelembe veendő, hogy a közüzem feladatkörét magánvállalkozás hiány nélkül és minden kívánalmat kielégítő módon el tudja-e látni, bár nem elégséges, hogy a magánvállalkozás ezt csak a jelenre vonatkozóan garantálja, hanem biztosítékot kell nyerni a jövőre nézve is. Hivatali elődöm nagy súlyt helyezett volna továbbá annak megállapítására, hogy azonos szolgáltatás alapulvétele mellett a magánvállalkozások és a közüzemek milyen árakon látják el a szóbanforgó szükséglet kielégítését, de jelezte, hogy az árak viszonylata egymagában nem lehet döntő, minthogy az állambiztonsági és védelmi szempontokat sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha mindezek a szempontok sem világították volna meg eléggé az egyes állami üzemek vagy vállalatok fenntartásának vagy megszüntetésének kérdését, kerülhetett sor a vállalatok belső viszonyainak megvizsgálására, melynek során meg kellett állapítani, hogy a vállalat nyereséggel vagy veszteséggel zárja-e
