Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.

Irományszámok - 1931-179

179. szám. 685 Melléklet a 179. számú irományhoz. Indokolás „az ipari és mezőgazdasági kiállításokról és áru mintavásár okról" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. Az a nagy jelentőség, amelyre a kiállítások és árumintavásárok a gazdasági életben emelkedtek, régi idők óta annyira el van ismerve, hogy ennek bizonyítása, sokoldalú szerepkörük fejtegetése felesleges lenne. A modern gazdasági élet szinte nem tudná nélkülözni a kiállításokat és az árumint a vásár okát. A kézművesipar, a gyáripar, a kereskedelem, a mezőgazdaság egyformán rá vannak utalva arra a támogatásra, amely a kiállítások és árumintavásárok tartásából részükre származik. A technika, a szakmabeli tudás és rátermettség állandó fejlődése szükségessé teszi, hogy arról időnkint átfogóbb keretekben be lehessen számolni, hogy a szakmabeli előhaladás, az új gyártási és művelési módok, az új anyagok, eljárások, eszközök és áruk megfelelő keretek között bemutathatok, ismertekké tehetők legyenek, mégpedig nemcsak a szakkörök előtt, hanem mindazok előtt, akik részint mint a gazdasági forgalom közvetítői, részint mint a nagyközönség az ipari és mezőgazdasági termelés szempontjából döntő jelentőségű fogyasztást befolyásolják, így szolgálják a kiállítások és árumintavásárok a gazdasági és szakmabeli előretörekvést és annak érdekében a nemes verseiiy kialakulását. A világháborút követő gazdasági válság nehéz idejében fokozott jelentőséget kell tulajdonítani mindannak, ami alkalmas az alkotó kedv, a termelő munka, a forgalom és a fogyasztás élénkítésére. Ebből a szempontból ily rendkívüli körülmények között a kiállításoknak és árumintavásároknak is kétségkívül a rendesnél fokozottabb a jelentőségük. De fokozottabb a jelentőségük azért is, mert mint az egészséges propaganda hatékony eszközei az áruk népszerűsítése tekintetében is nagy szolgálatot tesznek, mentesítve- a gyárost, az iparost és a kereskedőt az üzleti reklám terheinek egy részétől. A kiállításoknak és árumintavásároknak ebből a nagy jelentőségéből önként következik azok szabályozásának szükségessége. Az a körülmény, hogy a kiállítási ügy nálunk nincsen szabályozva, jelentékeny hátrányokra vezetett. Megtörtént, hogy egyesek, alkalmi csoportok, vagy egyesületek, hivatottság és kellő szakértelem nélkül a közgazdasági szempontok és a közérdek követelményeinek teljes figyelmen kívül hagyásával rendeztek kiállításokat abból a célból, hogy