Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.
Irományszámok - 1931-179
686 179. szám. anyagi vagy más előnyökhöz jussanak. Az ilyen próbálkozások nemcsak a kiállítások jelentőségét és jóhírét ásták alá és a látogatóközönség bizalmát ingatták meg, hanem az azokon résztvett iparosokat, kereskedőket stb. is erősen megkárosították, olyan kiadásokat okozva nékik, amelyek teljesen céltalanoknak bizonyultak. Ezeknek a hátrányoknak felismerése az érdekelt köröket arra bírta, hogy a kiállítási ügy szabályozását kérjék. Ennek a kívánalomnak tesz eleget a jelen törvényjavaslat, amely az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági érdekképviseleti testületek meghallgatásával és észrevételeiknek figyelembevételével készült. A törvényjavaslat nem érinti a gazdasági élet szabadságát. Rendelkezései azt a célt tartják szem előtt, hogy a kiállítások a gazdasági közérdeket szolgálják, s hogy rendezésüknél az elengedhetetlen szakértelem, felkészültség, gondosság és megbízhatóság érvényesüljön. A törvényjavaslat ezt a célt a legegyszerűbb eszközökkel, minden felesleges korlátozás mellőzésével igyekszik elérni. A szabályozás lényege az, hogy ipari kiállítást és árumintavásárt jövőben csak a kereskedelemügyi miniszternek, mezőgazdasági kiállítást és árumintavásárt csak a földmívelésügyi miniszternek, illetőleg, ha területe szűkebb egy törvényhatóság területénél, a törvényhatóság első tisztviselőjének előzetes engedélye alapján szabad rendezni. Engedélyt csak arra hivatott intézmények, testületek és egyesületek kaphatnak és pedig csupán abban az esetben, ha a kiállítás, illetőleg árumintavásár megtartását jelentékeny gazdasági vagy egyéb közszempontok kívánatossá teszik és ha anyagi megalapozottságának és sikerének feltételei biztosítva vannak. Ezenfelül szabályozni kellett a törvényjavaslatban a kiállítók és a közönség érdekeinek a megóvását, a kiállítási kitüntetések, az árusítás kérdését és egyáltalán a kiállítások és árumintavásárok rendjét. Mindezek a rendelkezések a részletes indokolás keretében nyernek megvilágítást. Az általános megokolás keretében még csak két körülményre kell utalni. Az egyik az, hogy a szabályozásba az ipari (kereskedelmi) kiállításokon felül be kellett vonni a mezőgazdasági kiállításokat is, mert ezeknél éppen úgy fennforog a szabályozás szükségessége, mint az ipariaknál, a szabályozás keretei is lényegileg azonosak, úgyhogy szabályozásuk nemcsak nehézség nélkül beilleszthető a törvényjavaslatba, de sokkal célszerűbb is annak keretében, mint külön törvény alkotásával. A másik körülmény az, hogy a nemzetközi kiállítások ügye a szabályozáson kívül esik, mert ez a kérdés az 1928. évi november hó 22-én Párizsban aláírt nemzetközi egyezményben van szabályozva. Ennek az egyezménynek részünkről való megerősítése pedig külön tárgyalások anyaga, amely tárgyalások ezidőszerint még folyamatban vannak. Az említett egyezménynek részünkről való megerősítése a törvényjavaslat rendelkezéseit nem érinti. II. RÉSZLETES INDOKOLAS. Az 1—2. §-okhoz. A törvényjavaslat 1—2. §-ai a kiállítások különböző fajait sorolják fel és azok rövid meghatározását adják. A termelés két nagy ága : az ipar és a mezőgazdaság különállásának megfelelően az ipari és a mezőgazdasági kiállításokat különbözteti meg a törvényjavaslat. Ez az elválasztás tehát önként adódik. Gyakran előfordul ugyan, hogy ipari kiállításokon szűkebb keretekben mezőgazdasági terményeket és termékeket is bemutatnak és fordítva, mezőgazdasági kiállításokon ipari készítményeket, a másik csoporthoz tartozó áruknak szűkebb keretekben egyidejű bemutatása azonban nem változtat a kiállítás jellegén,
