Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.
Irományszámok - 1931-130
130. szám. 15 E szempontokra és a külföld hasonló vonatkozású jogszabályaira — különösen az osztrák," 1895. évi január hó 16-án alkotott törvényre, mely Csehországban is irányadó, a német 1907. évi versenytörvényre, valamint az ezt módosító 1932. évi március hó 9^én kiadott birodalmi elnöki rendeletre is megfelelő figyelemmel készült el a törvényjavaslat, azzal a célzattal, hogy az üzleti hirdetések és különböző kiárusítások ügyét a tisztességes kereskedelem és ipar érdekeinek megfelelően rendezze. A törvényjavaslat rendszere szerint általában tilos árukat a rendes üzleti forgalmon kívül eső eredetüknek (például csődtömegből, zálogházból, bírói vagy hatósági árverésből, valamely megvásárolt üzletből vagy áruraktárból származásuknak), avagy valamely alkalomszerű árusítási lehetőségnek hirdetésével árusítani. Az alkalomszerű árusítás tekintetében a törvényjavaslat több kivételt tesz, és pedig : 1. az egyéni kiárusítás tekintetében, amelyet csak az iparhatóság jogerős engedélye alapján szabad hirdetni ; 2. a szezonvégi, és 3. a karácsonyi és húsvéti kiárusítás tekintetében, amelyeknek hirdetése és megtartása iránt a törvényjavaslat általános rendelkezéseket tartalmaz. Kiveszi továbbá a törvényjavaslat a hirdetési tilalom alól azokat a kiárusításokat is, amelyekről külön jogszabály rendelkezik (így a csőd- vagy kény szerfelszámolási tömeghez tartozó áruknak és a hatósági intézkedés alapján foganatosított árusításnak vagy árverésnek hirdetését). Fontos szerepet biztosít a törvényjavaslat a gazdasági élet viszonyait és a piac helyzetét ismerő kereskedelmi és iparkamaráknak. Az egyéni kiárusítás hirdetésére vonatkozó engedély megadása előtt ugyanis ki kell kérni az illetékes kamara véleményét. A véleménynek jelentőségét emeli ki a törvényjavaslat azzal a rendelkezéssel, amellyel a kamarának fellebbezési jogot is ad abban az esetben, ha az iparhatóság a véleménytől eltérő értelemben határozott volna. Szerzett tapasztalat szerint a visszaéléseknek egyik gyakori megnyilvánulása, hogy azok, akik a kiárusításra engedélyt kaptak, az engedélyben megállapított idő elteltével üzletükkel fel nem hagynak, hanem ugyanabban a helyiségben tovább folytatják rendes üzleti tevékenységüket. Ez az eljárás súlyos károkat okoz főképpen azoknak a kereskedőknek, akik a végeladás, illetve az árverés helyének közelében folytatják üzleti tevékenységüket. A törvényjavaslat a versenytársak érdekeinek megóvása céljából megfelelő rendelkezéseket tartalmaz az iránt, hogy az ilyen üzletek valóban megszűnjenek. Az említett cselekmények elkövetése által a versenytársak károsodást szenvedhetnek; ez okból szükségesnek látszott e cselekményekre kiterjeszteni a tisztességtelen versenyről szóló törvény ama rendelkezéseit, amelyek szerint e cselekmények elkövetése esetében azok abbanhagyását és a kár megtérítését is lehet követelni. Az üzleti hirdetések korlátozásáról szóló szabályoknak a tisztességtelen versenyre vonatkozó rendelkezésekkel való tárgyi összefüggése indokolttá teszi a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. t.-c. gyakorlati alkalmazása során észlelt egyes hiányainak egyidejű orvoslását. Ezért a törvényjavaslat Il-ik fejezetébe oly rendelkezéseket is vettem fel, amelyek az említett törvény tökéletesebbé tételére alkalmasak. E téren különösen három irányban tartalmaz rendelkezést a törvényjavaslat ; nevezetesen : a törvénybe ütköző magatartás abbanhagyására ideiglenes intézkedéssel való kötelezés, a perlési joggal való visszaélésnek és a versenytárs hírneve megrontásának megakadályozása iránt.
