Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.

Irományszámok - 1931-144

144, szám. 103 Article 15. L'extradé ne pourra être poursuivi, ni puni dans le Pays auquel l'extradition a été accordée, ni extradé à un Etat tiers, à raison d'une infraction commise antérieurement à l'extradition, que si l'extradition a été accordée pour cette infraction, ou que si la Partie requise donne son consentement à la poursuite ou à la condamnation. Si l'appréciation juridique des faits pour lesquels l'extradition a eu lieu, sur la base des pièces présentées avec la demande, se modifie dans le cours de la procédure à tel point qu'on puisse mettre en doute que la nouvelle appréciation justifie la demande d'extradition, la procédure ne pourra être continuée qu'avec le consentement de la Partie requise. Si, dans le cas de l'alinéa I

er

, l'individu extradé déclare qu'il consent à la continuation de la poursuite et a sa condamnation ou, dans le cas de l'alinéa 2, qu'il consent à la continuation de la procédure, le consentement de la Partie requise pourra être demandé en ajoutant à cette demande la communication de cette déclaration. Si dans ce dernier cas, la Partie requise ne donne pas son consentement, ou si pareille déclaration n'a pas été communiquée, la demande de consentement devra être présentée avec la même formalité que la demande d'extradition elle-même, et elle pourra être refusée pour les mêmes raisons que l'extradition elle-même. Article 16. Les limitations de la poursuite ou de la condamnation de l'individu extradé prévues à l'article précédent, n'ont pas lieu, si l'individu extradé n'a pas quitté le territoire de l'autre Partie dans les trente jours qui suivent son élargissement définitif, ou s'il y revient, ou s'il y est extradé de nouveau après avoir quitté le susdit territoire ou si l'individu extradé a déclaré aux autorités compétentes de la Partie requise avant sa première 15. cikk. A kiadott egyént nem lehet üldözni, sem megbüntetni abban az Államban, amelynek részére a kiadatást engedélyezték és nem lehet harmadik Államnak sem kiadni a kiadatása előtt elkövetett valamely bűncselekményért, hacsak ezért a bűncselekményért a kiadatást nem engedélyezték vagy a megkeresett Fél nem adja beleegyezését az üldözéshez vagy az elítéléshez. Ha azoknak a cselekményeknek jogi minősítése, amelyekért a kiadatást a megkereséssel előterjesztett iratok alapján engedélyezték, az eljárás folyamán oly mértékben megváltozik, hogy kétség támadhat, vájjon az új minősítés szerint helye lehet-e a kiadatásnak, az eljárást csak a megkeresett Fél hozzájárulásával lehet folytatni. Ha az első bekezdés esetében a kiadott egyén kijelenti, hogy beleegyezik az eljárás folytatásába és elítélésébe, vagy a második bekezdés esetében az eljárás folytatásába, a megkeresett Fél hozzájárulását lehet kérni, a kérelemnek azonban tartalmaznia kell ennek a kijelentésnek közlését. Ha az utóbbi esetben a megkeresett Fél hozzájárulását nem adja meg, vagy ha ilyen kijelentés nem közöltetett, a hozzájárulást ugyanolyan alakban kell kérni, mint magát a kiadatási megkeresést és a hozzájárulás ugyanolyan indokokból tagadható meg, mint maga a kiadatás. 16. cikk. A kiadott egyén üldözésének vagy elítélésének az előbbi cikkben foglalt korlátozásai nem irányadók, ha a kiadott egyén végleges szabadonbocsátását követő harminc napon belül a másik Fél területét nem hagyja el, vagy ha oda visszatér, avagy ha az említett terület elhagyása után oda ismét kiadatott, vagy ha a kiadott egyén a megkeresett Fél illetékes hatóságai előtt első kiadatását megelőzően kijelentette, hogy a kiadatás ala-