Felsőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-70. sz.

Irományszámok - 1931-6

42 6. szám. tén a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb rendelkezéseket is tehet. A felhatalmazás kétségkívül messze terjed és rendes időkben ily felhatalmazás bizonyára nem kéretnék és alig adatnék meg. A pénzügri bizottság ennek ellenére abban a véleményben van, hogy a mai rendkívüli körülmények az ilyen felhatalmazást nemcsak indokolttá, de szükségessé teszik és hogy ennek tág kerete alig nélkülözhető, mert lehetőséget kell teremteni arra, hogy a kormány intézkedései az előre nem látható közérdekű szükségletekhez hozzásimulhassanak. A 3. § főintézkedése az, hogy a kormány az 1. és 2. §§ alapján kiadott rendeletekben foglalt rendelkezések megszegését kihágássá nyilváníthatja. E kihágásoknak büntetőjogi következményei ugyané szakaszban szigorúbban vannak szabályozva, mint az általános büntető törvényekben. így a szabadságvesztésbüntetés, amely az 1879 : XL. te. 16. §-a szerint miniszteri rendeletben kihágássá nyilvánított cselekménynél 15 napi elzárásig terjed et, két hónapig terjedhető elzárásban van megállapítva ; a pénzbüntetés legmagasabb összege, mely az 1928 : X. t,-c. 5. §-a szerint miniszteri rendelet által kihágássá nyilvánított cselekmények esetében 200 pengőig terjedhet, az ugyanott vétségekre megállapított összegig, tehát 8000 pengőig szabható ki; a kormány az elkobzásra, valamint az elkobzott tárgyak értékére és hovafordítására nézve a fennálló rendelkezésektől eltérő rendelkezéseket is állapíthat meg ; az ily kihágás miatt megállapított pénzbüntetés behajthatatlanságának esetére megállapított elzárásbüntetés tartama az 1928 : X. t -c. 11. § második bekezdése szerint adódó 10 nap helyett hat hónapban van megállapítva, ami azonban ily kihágások halmazata esetében sem emelhető fel ; az elévülési idők az 1879 : XL. t c. 31. §-ában megállapított időtartamok kétszeresére, vagyis a büntető eljárás elévülése egy évre, a kiszabott büntetés elévülése pedig két évre van téve. A szigorítások a pénzügyi bizottság véleménye szerint indokoltak, esetről-esetre lévén majd a kormány által megfontolandó, hogy a kormány e szigorítások azon részével, amely nem imperativ törvényi rendelkezés, hanem felhatalmazás alakjában jelentkezik, mily módon és mily korlátozásokkal él. A törvényjavaslat //. fejezete az államháztartás egyensúlyának biztosítására vonatkozik. Ennek az egyensúlynak a gazdasági élettel való szoros kapcsolata kézenfekszik. Nem lehet kétség aziránt sem, hogy ez az egyensúly újabb intézkedések által való biztosításra szorul. A javaslat 4. §-ában. utasítás foglaltatik a kormány számára, hogy az állami kiadások csökkentése és az állami bevételek fokozása érdekében — amennyiben szükséges, esetleg a közszolgáltatások törvényben megállapított mértékének felemelésével és új közszolgáltatások elrendelésével is — tegyen meg minden intézkedést, amely szükséges arra, hogy az államháztartás egyensúlya biztosíttassék. Ehhez az utasításhoz — amely a 4. § ( 1 ) bekezdésének közbeszúrt mondata alakjában a közszolgáltatások felemelése, illetve új közszolgáltatások elrendelése tekintetében, már felhatalmazást is tartalmaz — a (2) bekezdés közelebbről megjelölt felhatalmazásokat ad arra, hogy a kormány : a) az 1931/32. évi állami költségvetésben megállapított kiadásokat a lehetőséghez képest csökkentse és b) az 1930: XLVII. t.-c. 2., 3. és 4. §-ában foglalt rendelkezések alapján a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozóan megállapított új létszámokra való áttérést a hivatolt törvénycikk 3. §-ában megjelölt 6 évnél lehetőleg rövidebb idő alatt hajtsa végre. A kiadások csökkentése tehát úgy a személyi, mint a dologi kiadásokra kiterjedően van kilátásba véve, de joggal mutat reá a miniszteri indokolás, hogy költségvetésünk legjelentékenyebb tényezője a személyi járandóságok és a nyugellátá-