Felsőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-70. sz.
Irományszámok - 1931-6
6. szám. 41 kozásban még aránylag is sokkal kedvezőbb, mert reparációs terheink a Német Birodaloméhoz viszonyítva, csekélyebbek, az ország közgazdasága struktúrájában és méreteiben könnyebben áttekinthető és — a nemzetközi agrárkrízis által okozott, de remélhetőleg átmeneti jellegű bajoktól eltekintve — magvában egészséges, eladósodásunk és különösen rövidlejáratú külföldi eladósodásunk pedig mindent összevéve nem nagyon nagy. Mégis adva van számunkra is — nem tárgyi analógiák, hanem inkább a hitelezők személyének vagy legalább a hitelnyújtó piacoknak azonossága következtében — az a helyzet vagy legalább az a veszély, hogy amikor valamely más adós-ország irányában akár politikai, akár gazdasági okokból megindul a bizalmatlanság hulláma, akkor ez reánk és a velünk hasonló helyzetben lévő más államokra szintén átterjed. Tanúi voltunk ily módon annak, hogy egyfelől azok a nehézségek, amelyek egy nagy ausztriai pénzintézetnél előállottak és másfelől a németországi hitelválság a magyarországi piaccal szemben is idegességet váltottak ki, annak dacára, hogy a szóbanforgó osztrák pénzintézetnek —és már igen hosszú idő óta az egész bécsi piacnak — Magyarországgal számottevő kapcsolata egyáltalában nem áll fenn és hogy Németországgal sincs sem figyelembe jövő hitelügyi kapcsolatunk, sem pedig, mint már fentebb érintetett, nem vagyunk vele analóg helyzetben. A kormányzati előrelátás parancsa, hogy idejében megtétessenek azok az intézkedések, amelyekkel elébe lehet vágni azoknak az önmarcangolásoknak, amelyekbe egy kívülről jövő, bárha tárgyi jogosultság nélkül való ijedtség reperkuszsziói által megriadt piac közönsége könnyen beleesik. Hogy ez a veszély mely időpontban válik fenyegetővé, az esetenként való elbírálás dolga. A kormány úgy találta és a pénzügyi bizottság utólag is osztozik ebben a felfogásában, hogy ez év július közepén ez a veszély fenyegetővé vált. Az Amerikai Egyesült Államoknak elnöke által megindított akció gyors sikeréhez fűzött remények sajnos nem teljesedtek. Hozzájárult még, hogy joggal lehetett hinni, hogy biztosítva van egy, bárha rövidlejáratú, de a pillanatnyi szükségletekre — megfelelő felhasználás mellett — elegendő államkölcsönnek lekötése, de külső körülmények folytán ez is halasztást szenvedett. Közel feküdt tehát az a valószínűség, hogy a ne mzetközi és a speciális magyar vonatkozású kétrendbeli várakozás teljesedési ütemében beállott csalatkozás oly visszahatásokat idéz fel, amelyek az ország közgazdasága számára felettébb károsak lettek volna. Ez volt az oka annak, hogy a kormány a 4000. M. E. számú rendelettel 1931. évi július 14-én, július 14., 15. és 16. napjaira bankszünetet rendelt, majd 4100. M. E. sz., 1931. július 17-én, 4300. M. E. sz. 1931. július 22-én és végül 4400. M. E. számú, 1931. július 31-én kibocsátott rendeleteivel korlátokat szabott a pénzintézetek igénybevételének és a Magyar Nemzeti Bank ellenőrzése alá helyezte a pengőnek külföldi fizetési eszközökre való átváltását és a külföldi fizetési eszközökben teljesítendő fizetések teljesítését. Ezeket a rendeleteket több más rendelet egészíti ki, amelyek a korlátozó rendelkezések következtében való fizetési lehetetlenségek némely következményeit, a végrehajtási és csődeljárást és a váltóóvások felvételét szabályozták. A július 14-iki és 17-iki rendeletek kibocsátása idejében az országgyűlés nem volt együtt és így a kormány az említett napokon kibocsátott és azokkal kapcsolatos rendeleteket saját felelősségére volt kénytelen kiadni. Elsősorban e rendeleteknek és a kapcsolatos intézkedéseknek törvényhozási jóváhagyását célozza a javaslatnak «a gazdasági és hitelélet rendjének biztosításáról» szóló /. fejezete és közelebbről a javaslat 1. §-a. A javaslat 2. §-a a jövőre vonatkozólag ad a kormánynak felhatalmazást arra, hogy mindaddig, amíg azt a gazdasági és hitelélet rendjének megóvása szükségessé teszi, e célok érdekében rendelettel magánjogi és eljárási, úgyszinFelsőházi iromány. 1931—1936. I. kötet. 6
