Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-488
488. szám. 73 Ez a legújabb törvénytervezet, amely az 1873 : II. t.-c-nek korszerűségi okokból, de védrendszerünkben beállott gyökeres változások folytán is szükséges reformjaként jelentkezik, az 1918. évi int er miniszteriális tárgyalásokig felmerült és akkor már feldolgozott tapasztalatok eredményeit, s az azóta szerzett tapasztalatokat értékesíti, természetesen figyelemmel van a polgári közszolgálati viszonyokban részint a szervezés, részint az előmenetel szempontjából történt változásokra is. Az új törvénytervezet és a régi 1873 : II. t.-c változatlanul közös alapgondolata az, hogy a terhes katonai szolgálatért kivételes támogatást kell nyújtani. Ez az alapgondolat tudatosan vonul végig mind a két törvény minden szakaszán. Ez a kivételezés nem lehet sérelmes a polgári pályázókra, mert erkölcsileg indokolt rekompenzáció és nem sérelmes a közszolgálati érdekekre sem, mert az alkalmazás biztosítását bizonyos készültséghez köti. Az 1873 : II. t.-c. a m. kir. honvédségre, a volt közös hadseregre és az 1873ban még annak kebelébe tartozott csendőrségre terjedt ki. Az új törvényt a honvédségen és az azóta különvált csendőrségen kívül, a fegyveres őrtestületekhez tartozó vámőrségre és folyamőrségre is ki kellett terjeszteni, mégpedig a régi törvénnyel ellentétben nemcsak az altiszti, hanem — mivel a toborzott hadsereg szolgálati ideje 6, illetőleg 12 évben van megállapítva — a rendfokozat nélküli legénységi állományra is. Figyelembe véve a közszolgálati viszonyok változását, a polgári elhelyezkedés nehézségét, az új törvény a fenntartott állásoknak csak 50 %-át foglalja le s ebben az 1873 : II. t.-c-kel szemben enyhítést tartalmaz. Ügy ezt, valamint az egyéb szükségesnek talált rendelkezéseket a szakaszonkénti részletes indokolás magyarázza. A törvény rendelkezéseinek megítélésénél soha sem tévesztendő szem elől, hogy míg a kivételes jogosítványok statuálásának 1873-ban és a későbbi időkben csak rekompenzációs célja volt, a törvényes szolgálat kötelezettségi időn túli szolgálat jutalmazása érdekében, addig az Önkéntes vállalkozáson nyugvó és egyhuzamban, az évek hosszú sorára kiterjedő szolgálati kötelezettséggel felépítve ránkkényszerített mai népszerűtlen és ezért az utánpótlás tekintetében állandóan nehézségekkel küzdő védrendszernek fenntarthatása és továbbfejlesztése érdekében, ennek a törvénynek elengedhetetlenül szükséges propaganda célja is van. Ugyancsak szükséges a világháború alatt az arcvonalban katonai szolgálatot teljesített egyének részére a köz- és magánszolgálatban való elhelyezkedésnél előnyt biztosítani. A világháború részeseiről való gondoskodás az államnak annyira nyilvánvaló erkölcsi kötelezettsége, hogy közelebbi megokolásra nem is szorul. Ezt a célt szolgálja a javaslat 20. §-a, amely egyenlő feltételek mellett elsőbbséget biztosít a vitézi rend tagjai, a világháború alatt arc vonalbeli szolgálatot teljesített egyének, valamint az arc vonalbeli szolgálat teljesítése folyamán erre a szolgálatra alkalmatlanná vált egyének részére. A rendelkezésnek minél szélesebb körben való érvényesülése érdekében a javaslat ezt az elsőbbséget a figyelembe jövő összes állásokra biztosítja, ideértve a fenntartott állásoknak azt a részét is, amelyekre igazolványos nem pályázott. i Felsőházi iromány. 1927—1952. XIV. kötet. 10
