Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-488
72 488. szám. Melléklet a 488. számú irományhoz. Indokolás „a honvédség, vámőrség, folyamőrség és csendőrség kötelékében szolgálatot teljesített legénységi állományú egyéneknek a köz- és magánszolgálatban alkalmazásáról" szóló törvényjavaslathoz. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A fegyveres erő altiszti karának, szolgálatuk sajátlagos volta folytán csak egy csekély része az, amely szolgálati körében végleges alkalmazást kaphat és ott a szolgálati alkalmasság határáig terjedő életpályát s azon túl nyugellátást talál. Az altiszti kar nagyobb része azonban azokból a továbbszolgáló altisztekből áll, akikre a fegyveres erőnek, a legénység kiképzése végett múlhatatlanul szüksége van ugyan, ezeknek azonban végleges elhelyezést nem adhat, úgyhogy ezért a hosszabb katonai szolgálat után még polgári pályán kénytelenek elhelyezkedni. Természetesen a katonai altiszti szolgálat megkedveltetése, illetőleg az értékesebb elemeknek erre a célra való megnyerése azt tette szükségessé, hogy az ilyen egyéneknek a polgári életpályákon való elhelyezkedését arra az időre, amikor ezek a katonai szolgálatból, épp a szolgálat sajátosságos volta miatt kilépni kényszerülnek, a lehetőséghez képest biztosítsuk, nehogy a továbbszolgáló altiszt, akinek a katonai szolgálat amúgy is java munkaerejét igénybe vette s akit végleges alkalmazáshoz és ellátáshoz nem juttathatott, a polgári elhelyezkedés versenyében lemaradjon, s így exisztenciális kárt szenvedjen. Ezt a célt szolgálta az 1873 : II. t.-c, amely bizonyos polgári közszolgálati állásokat, a 12 évet szolgált s igazolvánnyal ellátott altisztek részére tartott fenn, illetőleg elsőbbségileg biztosított. Ez az 56 év óta alkalmazásban levő törvény már régóta revízióra szorult. Módosításával legelőször 1903-ban egy legfelsőbb parancs-irat következtében foglalkoztak. A honvédelmi minisztérium és a volt közös hadügyminisztérium között 1904., 1907., 1908. és 1911-ben folytak tárgyalások, 1914-ben és 1918-ban pedig az új törvénytervezetet már a magyar minisztériumok is tárgyalták. Az 1914. évi tárgyalásokat a világháború, az 1918. évi tárgyalásokat pedig az akkori belső zavarok hallgattatták el.
