Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-507

242 507. szám. van szó, a^nely a kartelt és más ehhez hasonló célú — általánosabb és tartósabb jellegű — jogviszony lényeges tartalmát egészíti ki vagy módosítja. Ezzel ki is van merítve a zárójelben foglalt szöveg célzata s egyébként a törvényjavaslat nem kívánja műszavakhoz kötni a törvény alkalmazását, A gazdasági élet mindig újabb és újabb jogviszonyokat és tömörüléseket mutat fel és a legtöbb újabb üzleti típust újabb műszóval jelölik meg. Ezek az újítások, amelyek gyakran éppen a törvény megkerülése végett jönnek létre, mind újabb fogalmi kiterjesztésekre kényszerítenek a törvényhozást (úgy mint az Északamerikai Unióban és Németországban) — ezért állapítja meg a törvényjavaslat a benne foglalt rendelkezések alkalmazásának körét úgy, hogy azok a verseny szabályozásának nem csupán meglevő típusaira, hanem minden ezután keletkező olyan jogviszonyra is kiterjedhetnek, amely a kifejtett értelmezés szerint az 1. §. alá vonható. A törvény alkalmazását az sem gátolja, ha az 1. §. értelmében alapított jogviszony vagy alakulat nem több személy kötelmi jogviszonya, hanem egységes jogi személy (pl. tröszt). Az 1. §. ugyanis csak olyan ügyletekről szól, amelyek az ilyen célú alakulatokat megalapítják, kiegészítik vagy módosítják s ebben a vonatkozásban teljesen közömbös az, hogy a létrehozott alakulatok milyen összetételűek, hogy forma szempontjából egymás között egyneműek-e, hogy vannak-e nemzetközi viszonylataik, nevezetesen, hogy működésük tere csupán egy országnak vagy több országnak a területére terjed-e ki, hogy csak magyar állampolgárok vagy vállalatok vesznek-e részt benne, hogy hol van a működés székhelye, hol kötötték a megállapodást és még sok más egyéb körülmény, aminek rendszerint mind közömbös jelentőségűnek kell lennie akkor, amikor a magyar közgazdaság érdekének a megóvásáról van szó. Csupán az a lényeges, hogy célzatuk megfeleljen az 1. §-ban körülírt célfogalomnak. Nemzetközi viszonylatban egyébként a kartelszerű jogviszonyok tekintetében még nem fejlődött ki gyakorlat és nemzetközi egyezmény sem keletkezett. Ennek legfőbb oka kétségtelenül az, hogy nem lehet megvonni a határvonalat a kartelszerű alakulatok között aszerint, hogy vannak-e nemzetközi viszonylataik vagy nincsenek. Az 1. §-ban meghatározott célt szolgáló megállapodások és határozatok írásbafoglalását más államok törvényei is megkövetelik : Németországban az írásbafoglalás az ügylet érvényességi kelléke s ilyen szabályozást terveznek Csehszlovákiában, Lengyelországban és Dániában is. Angliában az egy évnél hosszabb időre kötött szerződést csak úgy lehet érvényesíteni, ha azt írásba foglalták, Franciaországban pedig a 150 franknál nagyobb értékű tárgyra vonatkozólag kötött ilynemű szerződés érvényesítéséhez közjegyzői vagy lajstromozott magánokirat szükséges. A 2. §-hoz. Ez a§. eszközöket kíván szolgáltatni a kormányzatnak arra, hogy a kartelek és más hasonló célú jogviszonyok vagy alakulatok létrejövetele és működése tekintetében a főfelügyeletet sikerrel gyakorolhassa. Nem lehet kétséges, hogy a közérdeket oly súlyosan érintő eféle jogviszonyok felett a felügyeletet nemcsak lehet, de a közérdek megvédése érdekében kell is gyakorolni. A kartel azon a címen kíván elismertetést, hogy a rendszertelen gazdasági életet némely vonatkozásban szabályozottabbá teszi —- annál inkább szükséges, hogy az államhatalom az egész nemzet gazdaságának alakulása felett a tájékozódást el ne veszítse, hanem megfelelő adatok megismerése alapján őrködjék a nemzet egész gazdálkodásának rendje felett. A felügyelet gyakorlásához szükséges adatok megszerzését kívánja ez a §. lehetővé tenni. A kartelekre és trösztökre vonatkozó adatok megszerzése és nyilvántartása tekintetében az angolnyelvű országok jogszabályaiban találhatók az első példák,