Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-507
507. szám. 241 terjeszti ki a törvény hatályát ; ez a megszorítás egyrészt azért szükséges, mert enélküí jogbizonytalanság támadhatna a törvény alkalmazási köre tekintetében, másrészt pedig azért célszerű, mert így a törvény alkalmazásában nem szükséges figyelemmel lenni a gazdasági életnek olyan értékeire, amelyek nem esnek a szoros értelemben vett áru fogalma alá s amelyekre vonatkozó jogviszonyok külön szabályozást kívánnak (pl. a mérnöki, ügyvédi, közjegyzői stb. tevékenységek tekintetében, a pénz- és hitelforgalomban, valamint a munkaadás- és munkavállalásra vonatkozó általános jogviszonyokban). Azokra a gazdasági értékekre, amelyek az áru fogalma alá esnek, a törvény természetesen akkor is kiterjed, ha azok tekintetében esetleg különleges jogszabály van is hatályban (1. legújabban az energia-gazdaságról szóló törvényjavaslatot). A jogszabályok viszonya az lesz, hogy ez a törvény mint lex generalis nyer alkalmazást azokra az élet- és jogviszonyokra, ameíyekre lex specialis nem rendelkezik. A körülírásban található «áru» szó fogalma széleskörű értelmezést enged : a gazdaságtanban általában árunak tekintik azt, ami kereskedelmi forgalomnak tárgya lehet s ily értelemben áru nemcsak a dolog, hanem bizonyos jog vagy jogcímlet ; nemcsak a kész termék, hanem a félgyártmány és a nyersanyag, sőt a birtokba vehető természeti tárgy és erő is és az áru termelésének lehet tekinteni pl. bizonyos vállalati mű előállítását is. A termelés, forgalom és áralakulás szavak a törvényjavaslatban csak fő vonásokban jelzik azokat a tevékenységeket és gazdasági jelenségeket, amelyeknek folyamán az árura vonatkozó gazdasági versenykorlátozás végbe mehet. Ezt az értelmet kívánják kidomborítani az «egyébként» és «más módon» kifejezések. E szerint az 1. §. alá vonható az olyan megállapodás vagy határozat is, amely árura vonatkozóan a termelési, beszerzési vagy értékesítési teiület elosztása, üzleti feltételek megállapítása vagy alkalmazása, az eladás, a vásárlás, illetőleg beszerzés, a szállítás, az ármeghatározás, valamint az ár követelése, fizetése vagy behajtása stb. tekintetében alapít meg versenytszabályozó kötelezettséget. Szándékosan mellőzi a törvényjavaslat azoknak a megjelölését, akiktől a megállapodás vagy a határozat eredhet. E szerint a törvényjavaslat alkalmazható nem csupán azonos ipari vagy kereskedelmi szakmához tartozó vállalkozóknak egymás között létesített megállapodásaira vagy határozataira, hanem olyanokra is, amelyeket bármilyen gazdasági ághoz tartozók, akár egymás között, akár a szakmán kívül álló iparűzőkkel, akár egyéb önálló gazdasági alanyokkal (pl. továbbeladókkal) hoztak létre, amennyiben a megállapodás vagy a határozat egyébként megfelel az 1. §. körülírásának. De nem tartoznak ide az alkalmazottakkal vagy más függő viszonyban levőkkel szemben kiadott határozatok, egyoldalú rendelkezések és intézkedések, mert ezek nem önálló részesei a gazdasági versenynek. A zárójelben foglalt szövegrészlet (kartel és más hasonló célú jogviszony) elejét kívánja venni az olyan esetleges félreértésnek, mintha az 1. §. alá tartoznának olyan rendes forgalmi ügyletek is, amelyek alkalomszerűleg, egyes üzletek lebonyolítása végett szabályozzák az ügyletkötő felek gazdasági viszonyait. Ezzel szemben a kartel említése világossá kívánja tenni, hogy itt olyan megállapodásokról és határozatokról van szó, amelyeknek közvetlenül az a céljuk, hogy már előre és rendszerint huzamosabb időre meghatározzák a gazdasági élet önálló szereplőinek bizonyos általánosabban körülírt üzleti körben követendő magatartását. Az 1. §. második mondatában a «kiegészítés» és «módosítás» szavak sem úgy értendők, mintha ezek alatt az első mondatban körülírt megállapodások és határozatok alkalmazásával felmerülő forgalmi ügyleteket és intézkedéseket kellene érteni. Ellenkezőleg a második mondatban csak olyan megállapodásról vagy határozatról Felsőházi iromány. 1927—1932. XIV. kötet. 31
