Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-507
507. szám. 237 jogait, különösen azt, hogy a vámtarifában és a szállítási díjtételekben módosításokat eszközölhet. Azonban ezek az eszközök a kartelek ellenében törvény szerint vagy egyáltalában nem alkalmazhatók, vagy pedig csak úgy alkalmazhatók, hogy a valóban vétkessel együtt nem vétkes vállalkozók, sőt egész kereseti ágak is sújtatnának. E miatt látszik szükségesnek, hogy a törvény gondoskodjék a kartelek és más monopolisztikus alakulatok ellen emelt panaszok megnyugtató és gyors felderítéséről, az ehhez szükséges szervekről és eljárásról, valamint olyan hatósági eszközökről is, amelyeket a megállapított egyes visszaélések ellen — szélesebb gazdasági körök érdekeinek sérelme nélkül — közérdekből, gyorsan alkalmazni lehet. Mostani jogunkban mindennek hiányát kell megállapítani, ezért a polgárok jogos érdekeinek megvédése s általában a jogrend megszilárdítása végett mielőbb pótolni kell a törvény hiányosságait. Ha a közéletre hatással bíró életviszony — mint amilyen kétségtelenül a kartelek működése is — jogilag még rendezetlen, annak jogi szabályozása mindig megokolt és időszerű. S még inkább szükséges a szabályozás olyan területen, ahol közérdeket sértő visszaéléseket lehet észlelni. A kartelek működésében pedig kétségtelenül fordulnak elő visszaélések. A bíróságok határozataiból számos bojkottról és olyan eszközök alkalmazásáról lehet tudomást szerezni, amelyek a bojkottált vállalatok gazdasági létét komolyan veszélyeztették. Előfordult például, hogy a kartelben levők a kartelen kívül álló versenytárs versenyének letörése végett az ennek üzletéhez szükséges üvegeket is megsemmisítették (J. 20.313/1926.). Adatok vannak arról, hogy elsőrendű közszükségleti cikkek árát vagy azok feldolgozásának díját — a nyers anyagárak és a munkabérek csökkenő tendenciája ellenére — egész vidék iparosai egy napról a másikra egyöntetűen felemelték egyes cikkeknél 15, másoknál 50 %-kal is. Más termelési ágban hosszú időre szóló kötelezettséggel olyan magas árat erőszakolt tagjaira a kartel, hogy versenyvállalkozás kilátásba helyezésével ennek az árnak csaknem 100 %-os csökkentését lehetett elérni — a termelés produktivitásának veszélyeztetése nélkül. Ismét más iparágban a kartel feloszlása után 42 %-os árcsökkentést lehetett megvalósítani. Az egyik kartel a bizonyos iparágban szükséges nyersanyag megszerzését kézműiparosok számára lehetetlenné tette, úgyhogy a korábban virágzó kézműiparágnak el kellett sorvadnia. Bizonyos környék feldolgozó vállalatai a feldolgozandó cikk árának lenyomása végett megállapodást kötöttek hasonló külföldi vállalatokkal, hogy ezek az illető vidéken ne vásárolják azt az árucikket, amelynek nagyobb kereslete széles magyar néprétegnek lett volna létkérdése. Fúziókat létesítettek olymódon, hogy a tulajdonosokkal megegyezésre lepve, megszüntettek egy vagy több eredményesen termelő üzemet, ami számos munkás elbocsátásával járt együtt. Nem bizonyos, hogy a felsorolt esetek mindegyikében megállapíthatná-e a hatóság a visszaélést, de a közérdek mindenesetre megkívánná, hogy az ilyen esetek megfelelő szabályok szerint gyorsan felderíthetők és elbírálhatók legyenek és hogy a vizsgálat eredményéről az érdekeltek tudomást szerezzenek. Mert ha alapos a gyanú, hogy van visszaélés, de ez ellen nincs védelem, akkor a védelemről mielőbb gondoskodni kell. Szükséges ez nemcsak a magánjogaikban sértett panaszosok érdekében, hanem a közgazdaság szempontjából kifogás alá nem eső kartelben levő vállalatok zavartalan működése érdekében, valamint a nagyközönség védelme és megnyugtatása végett is. A kartelszerű megállapodások hatása különösen a most jelzett három irányban nyilvánul meg : hatással van 1. a megállapodásban résztvevők helyzetére, 2. a karteleken kívül álló iparűzőkre (akár ugyanegy szakmához tartoznak, akár más szakmához vagy termelési ághoz), végül 3. a fogyasztó- és termelőközönség
