Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-507
236 507. szám. kapcsolni, amelyekkel a versenytárs valamennyi tisztességesen dolgozó versenytársát megkárosítja, erőszakos és jogosulatlan beavatkozással versenytársát ipari tevékenységének gyakorlásában korlátozza.» A zsűri és a kamarai választott bíróság az elbírált jogvitákban nem tett különbséget aközt,hogy a versenyeszközöket egyenlő vagy különböző gazdasági hatalommal bíró felek s hogy egyedül vagy kartelbe tömörülve alkalmazzák-e, nem vette figyelembe a versenymódszerek alkalmazásának a fogyasztó közönségre való hatását, sőt azon az állásponton volt, hogy a gazdasági harcban «a versenytársat megsemmisíteni is meg van engedve» (Vb. 4235/1927.). A rendes bírói gyakorlat adataival nem lehet eldönteni, hogy a kamarai zsűri és választott bíróság álláspontját a rendes bíróság mennyiben tenné magáévá, mert a rendes bíróságnak a háború óta alig volt alkalma bizonyos kartelek jogossága kérdésében állást foglalni. A kartelszerződésekben ugyanis szokássá vált választott bíróság kikötése, választott bíróság határozata pedig jogunk szerint} végrehajtható tekintet nélkül arra, hogy a választott bíróság esetleg olyan megállapodás alapján hozott marasztaló ítéletet, amelynek érvényességét a rendes bíróság előtt esetleg meg lehetne támadni. Az 1911 : I. törvénycikkbe iktatott perrendtartás 784. §-ának 7. pontja ugyan megengedi az ítélet érvénytelenítését, ha az meg nem engedett cselekményre kötelez s ennek a rendelkezésnek célzata kétségtelenül az, hogy a közrendbe ütköző választott bírósági ítélet érvénytelenítésére módot adjon, de kétséges, hogy eredményesen lehetne-e indítani érvénytelenítési pert olyan választott bírósági ítélet ellen, amely közrendbe ütköző kartelszerű megállapodáson alapuló kötelezettségből kifolyóan kötelez pl. kötbér fizetésére vagy más, egyébként megengedett cselekmény teljesítésére. Más a helyzet Ausztriában, ahol választott bíróság ítéletét érvényteleníteni lehet azon a címen, hogy kartelszerződés alapján jött létre, vagy Angliában, ahol törvénnyel, illetőleg a rendes bíróság gyakorlatával ellenkező választott bírósági ítélet érvénytelenítésére általában megvan a lehetőség, vagy Németországban, ahol ezt a lehetőséget legújabban igen tág keretekben terjesztik ki. Ámde bármely bíróság döntene is most a kartelek jogossága kérdésében, aligha tudna a mai jogi helyzetben bármelyik is olyan döntést hozni, amely mind jogi, mind közgazdasági helyesség szempontjából általános megnyugvást és elismerést vívhatna ki. Nem lehet ezt remélni mindaddig, amíg a bíróság a kartelek körül folyó jogvitákban csak a felek előadására és a felek szakértőinek véleményére lesz utalva s nem alakul egy olyan általános elismerésre méltó testület, amely ily esetekben a bíróságot és az egyéb hatóságokat szakvéleménnyel látja el és amíg a központi hatalom az egész közgazdasági élet áttekintését elősegítő adatok birtokában, felelősség mellett irányt nem mutat a kartelek közgazdasági értékelésében. Sőt a kartelek kérdésében még így sem lehet pusztán a bíróság döntései útján kellő gyakorlati eredményt remélni, mert a bíróság legtöbbször csak arról ítélhet, hogy a megtámadott kartelszerződés érvényes-e avagy érvénytelen és az utóbbi döntéshez csupán járulékosan fűzhet egyes következményeket, pl. a visszahelyezést vagy a kártérítést. A kartelek visszaélései ellen nem lehet kellőkép védekezni, ha azok ügyeibe csupán akkor van a hatóságnak betekintése, amikor a bíróság a szerződést jóerkölcsbe vagy közrendbe ütközőnek mondja ki. A szerződő felek üzleti tevékenységét is állandóan zavarhatja annak tudata, hogy a bíróság esetleg mindjárt a szerződés semmisségét fogja kimondani egyes olyan szerződési pontok miatt, amelyeknek közrendbe ütköző voltát a magángazdaság szemszögéből kellően nem lehetett felismerni. Ezért a kartelérdekeltségek részéről is azt ajánlják, hogy az államhatalom a bírói beavatkozás előtt közigazgatási eszközökkel mutasson irányt a helyes kartelműködésre. A visszaélések meggátlására némelyek elegendőknek tartják a kormánynak most meglevő törvényes
