Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-507
507. szám. 235 nemű törvényes védelmet. A regisztrált karteleket, trösztöket és hasonló szervezeteket meghatározott határidőn belül a regisztráló hivatal nyilvánosságra hozza, míg magukat a megállapodásokat csak bebizonyított visszaélések esetében sza* bad az eset körülményeihez képest, egészen vagy részben nyilvánosságra hozni. Annak a megvizsgálására és megállapítására, hogy a lajstromozott megá^apodások nem tartalmaznak-e a közérdeket vagy az állami érdeket veszélyeztető megállapodásokat, valamint a visszaélések megvizsgálására és megállapítására minden állam alkosson egy, a kormányzattól független, lehetőleg szűkre határolt kartelbizottságot, amelyben a fogyasztók és a munkaadók képviselve legyenek. A kartelbizottság az általános természetű vizsgálatokat hivatalból köteles teljesíteni, míg ezzel szemben egyes esetekben csak az illetékes legfőbb hatóság javaslatára bocsátkozhatik vizsgálatba. A bizottság megállapításait nyilvánosságra kell hozni. A bizottság megállapításai alapján az illetékes központi hivatal döntésének van fenntartva, hogy panaszokat emeljen az illetékes bíróságnál a visszaélések megtorlására és a szerződések esetleges megsemmisítése céljából. Az Unió azt ajánlja az egyes országok csoportjainak, hogy ilyen értelemben tegyenek kormányaiknál élőt erj észtést. » II. Azok a jelenségek, amelyek különösen a háború óta szinte az egész civilizált világ figyelmét a magánvállalkozók monopolisztikus törekvéseire és a gazdasági hatalmi helyzetükkel való visszaéléseire irányították, a magyar kormány és a törvényhozás figyelmét sem kerülték el. Az árdrágító visszaélésekről szóló 1920 : XV. törvénycikk büntetőjogi szempontból igyekezett a visszaéléseknek gátat emelni és e törvény 1. §-ának utolsó bekezdése értelmében büntethető az árdrágító visszaélésre való összebeszélés vagy egyesülés is. E törvény alkalmazásához azonban szükséges volna, hogy a helyes árak' akár hatósági árszabás, akár általánosan érvényes árvizsgálat utján pontosan és gyorsan megállapíthatók legyenek. Amióta az árvizsgáló bizottságok működése megszűnt, az 1920 : XV. t.-c. alkalmazása igen nehézkessé vált és különösen a kartelek visszaélései ellen ez a törvény sikerrel alig használható. Amíg az 1920 : XV. t.-c. a gazdasági visszaéléseknek legfontosabb eredménye, az árak drágulása alapján igyekezett a visszaélések ellen gátat emelni, a tisztességtelen versenyről szóló 1923 : V. törvénycikk azokat a módszereket tette megtámadhat óvá, amelyeket egyes gazdasági alanyok károsító céljaik érdekében, a versenyvállalatok megbénítása végett szoktak alkalmazni. A versenyszabadság tisztességtelen módszereinek üldözése az iparszabadságnak fontos biztosítéka s mint ilyen, kétségtelenül nagy segítséget nyújt a gazdasági visszaélések elleni védekezésben. Ámde az üzleti tisztességbe ütköző egyes rendszabályoknak elszigetelt nyesegetése útján alig lehet olyan gazdasági erőket megfelelő mederben tartani, amelyek az egész ország gazdasági életére vagy egyes szakmákban az egész országra kitérjedőleg csaknem egyedüli, monopolisztikus hatalommal végzik gazdasági tevékenységüket. Van ugyan az 1923 : V. törvénycikknek egy rendelkezése (1. §.), amely általánosságban kimondja, hogy «üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jóerkölcsbe ütköző módon folytatni», — ámde hogy a kartelmegállapodás magában véve ilyen módja volna az üzleti versenynek, azt bíróságaink nem mondták ki, erre törvényes alap nem is lenne. Ellenkezőleg az 1923 : V. t.-c. értelmében alakított kereskedelmi és iparkamarai zsűri 1783/22/1925. számú határozatában határozottan kifejezte, hogy »a kereseti alkalmak jobb kiaknázása céljából egyesülésekbe, kartelekbe vagy ringekbe való tömörülés, az áraknak kartelszerű megállapodásokkal történő fixirozása, a beszerzési vagy az átlagárnál olcsóbb eladások stb. még az üzleti tisztességbe vagy a jóerkölcsbe nem ütköznek. 21.572/1924. számú határozatában a zsűri úgy találta, hogy «a versenyküzdelemből csupán azokat a tisztességtelen eszközöket kell ki30*
