Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-507
230 507. szám. teremteni. A korábban tiltott összebeszélések egyrésze törvényes elismerésre tett szert és ezután mint törvényszerűen alakult és működő egyesület vagy kereskedelmi társaság — önálló jogi személyként vehetett részt a gazdasági versenyben. Az olyan összebeszélések és hatalmi visszaélések pedig, amelyek a nyilvánosság kerülésével keresték a minél nagyobb nyereséget, megfelelő ellensúlyozást találtak a jobban megszervezett gazdasági intézményekben: az egy foglalkozáshoz tartozók testületi társulásában, a szövetkezeti szervezetben, az állami monopóliumokban, a közüzemekben és a különféle hatósági intézkedésekben. Ahol még ez sem volt elég, oda a bíróság állt tilalmazónak az érvénytelenítés vagy a büntetés fegyverével. A XIX. század végéig a magyar bíróság is a jóerkÖlcsbe és a közrendbe ütközőnek s ennek folytán semmisnek mondott ki minden olyan megállapodást, amely a fogyasztó közönség érdekét biztosító szabad verseny kizárására irányult. (Kúria 2254/1883., 8377/1893., 1476/1903. stb.) . E mellett sokhelyt szükségét látták annak is, hogy a gazdasági verseny különféle korlátozásait írott törvények rendelkezései alá vonják. Ausztriában az 1803. évi törvény helyébe lépő 1852. május 27-i büntetőtörvény 479—481. §-a helyezte büntetés alá a munkabérek és az árak szabályozására vonatkozó összebeszéléseket ; majd az 1870. április 7-i ú. n. Coalitionsgesetz a bűncselekményi minősítés alól ugyan kivonta, de érvénytelennek nyilvánította a munkásoknak és a munkaadóknak a munkafeltételekre vonatkozó összebeszéléseit (2. §.), valamint az iparűzőknek olyan összebeszéléseit, amelyeknek célja : valamely áru árát a közönség hátrányára emelni és támogatni azokat, akik e megállapodások mellett kitartanak vagy sújtani azokat, akik azokat be nem tartják (4. §.). Oroszországban a polgári törvénykönyv 1528. és 1529. §-a semmisnek mondta ki az áremelést előmozdító összebeszéléseket; az orosz büntetőtörvénykönyv 913. és 1180, §-a pedig büntette a vállalkozóknak olyan összebeszéléseit, amelyek élelmiszerek drágítására irányultak. Franciaország kitartott az 1810. évi büntetőtörvény 419. §-ának alkalmazása mellett, ellenben Belgiumban az 1866. évi büntetőtörvénykönyv már nem sújtotta büntetéssel az áralakulás szabályozására vonatkozó összebeszéléseket s ugyanezeket Olaszország 1889. évi büntetőtörvényének 293. §-a is csak abban az esetben rendelte büntetni, ha az árszabályozás csalárd eszközökkel történt, de a 299. §. tovább is általában büntette az árverési összejátszást. Megjegyzendő, hogy Belgiumban egy 1873. május 18-án hozott törvény az értékpapírok árfolyamát befolyásoló pénzügyi karteleket újra büntetés alá helyezte. Németországban az 1869. évi ipartörvény 152. §-a érvénytelennek mondta ki a munkafeltételek szabályozására irányuló megállapodásokat, de nem tett említést az árak irányítására alakult összebeszélésekről. Angliában a verseny kizárására irányuló és a forgalmat korlátozó egyesülések érvényessége tárgyában továbbra is a common law-t alkalmazta a bíróság — a közjó ellen irányuló összeesküvésnek minősítvén azokat. Viszont az angol jogot alkalmazó Északamerikai Unióban és Kanadában külön törvényi rendelkezéseket is hoztak. Az Unióban az 1887. évi Intestate Commerce Act megtiltotta a vasútvállalatoknak a nyereség bizonyos arányú megosztására vonatkozó megállapodásait, majd az egyes tagállamok trösztellenes rendszabályait követve, az 1890. évi ú. n. Sherman Antitrust Act megtiltotta és büntetés alá helyezte a forgalmat korlátozó, trösztként vagy más alakban létrejött egyesüléseket (combination), egyúttal büntetéssel sújtotta az olyan egyes személyeket is, akik a kereskedelemnek vagy a forgalomnak valamely részét monopohzálni törekszenek ; gondoskodott továbbá olyan eljárási szabályokról, amelyek a törvény ellen vétők kinyomozására és ideiglenes bírói rendelkezésekkel való megfékezésére irányt mutatnak. Kanada 1889, május 2-i törvénye ezekhez hasonló rendelkezéseket léptetett életbe.
