Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-507
507» szám. 229 Melléklet az 507. számú irományhoz. Indokolás „a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról" szóló törvényjavaslathoz. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. I. A gazdasági életnek, mint általában minden társadalmi tevékenységnek helyes fejlődéséhez a szabadságnak és a szervezettségnek kellő egyensúlya szükséges. Az életviszonyok folytonos változása, a gazdasági életben pedig különösen a termelés és közlekedés technikájának fejlődése, valamint a fogyasztás arányainak változása minduntalan szükségessé teszi, hogy a szabadság és a szervezettség viszonya a változott körülményekhez képest átalakuljon. A XVIII. század végén és a XIX. század első felében a technikai találmányok kihasználását és a gyáripari termelés kialakulását akadályozta a társadalom középkori szervezete : a munkások jobbágyi lekötöttsége és a céhrendszer. Azután egymásután minden civilizált államban megvalósították a polgári egyenjogúságot és az ipar és kereskedelem szabadságát. A közgazdasági elméletben is az az irányzat került túlsúlyra, amely a társadalmi egyének szabad versenyét tartotta a köz jólét legfőbb emelőjének. Ámde alighogy a történelmileg kialakult jogi szervezettség felett túlsúlyra jutott az egyéni szabadság, azonnal számtalan új úton indult meg a társadalmi szervezkedés. Egyesek arra használták fel gazdasági helyzetelőnyüket, hogy fenyegetéssel és erőszakkal irányítsák a mások munkavállalási és iparűzési szabadságát. Mások pedig titkos összebeszéléssel olyan irányt adtak a termelésnek, a forgalomnak s ezek által az áralakulásnak, amely alkalmas volt ugyan az ő egyéni hasznuk emelésére, de sok esetben érzékenyen károsította a versenytársakat, a munkásokat és általában a fogyasztó közönséget. Ez az önző nyereségre törekvés talán nem volt kifogásolható a szabad verseny elmélete alapján, de a nyomorba sodort és létükben veszélyeztetett tömegek nyomása arra indította 1810-ben a francia büntetőtörvénykönyv alkotóit is, hogy akárcsak az 1803. évi osztrák büntetőtörvény, bűncselekménynek minősítsék az említett eljárásokat s közelebbről az árszabályozásra irányuló összebeszélést (coalition) is (Code Pénal 419. §.). Ezután világszerte évtizedeken át folyt a küzdelem egyfelől az önző célokat szolgáló titkos összebeszélések és másfelől a károsult tömegektől támogatott államhatalom között, amíg végre a szabadságnak és a szervezettségnek új egyensúlyát s ezzel a gazdasági életnek viszonylag nagyobb nyugalmát sikerült meg-