Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-499
172 499. szám. fokozatokban mérsékeltek, pl. havi 140 pengőig 80 fillért (tehát évi 9 P 60 f-t), havi 160 pengőig 1 pengőt (tehát évi 12 pengőt) tesznek, havi 200 pengő felett érik el az 1 %-ot, a maximum 10 %, amely havi 10.000 pengőnél éretik el (szabatosan szólva a skálának havi 8400 pengőt meghaladó ós 10.000 pengőt el nem érő egyes jövedelemösszegeinél a fokozatos rendszer folytán egy csekélységgel magasabb mint 10 %). A kereseti adónál a progresszió csak havi 3000 pengőig áll fenn és azon túl a kereseti adó kulcsa-7V2 %"kal állandó marad ; az új különadó ezzel szemben a progressziót havi 10.000 pengőig, illetve 10 %-ig folytatja, de havi 3000 pengőn felül lassúbb ütemben, még pedig azért, mert a 3000 pengőt meghaladó jövedelmeket terhelő jövedelemadónak kulcsa ezekben a fokozatokban már erősen progresszív. Kimondja a 8. § még azt is, hogy a különadó után semmiféle pótadó kivetésének nincs helye. A 9. § a különadó beszedésének módját szabályozza. Az alkalmazottak különadóját a kereseti adóra nézve megállapított módon a munkaadó köteles levonni és beszolgáltatni. A tantiémek után fizetendő különadó tekintetében a kiszámítás módja is szabályozva van, még pedig olykép, hogy az egy évre eső összes járandóságot 12 részre kell osztani és az egy rész után megállapított adótétel tizenkétszeres összegét kell levonni és beszolgáltatni.; ez a rendelkezés azért szükséges, mert a 8. § csak heti és havi összegű skálákat tartalmaz, holott a tantiémeket rendszerint évi összegekben fizetik. A 10. § elrendeli, hogy a munkaadó a különadó viselésére akkor sem köteles, ha az alkalmazottra kivethető adókat szerződés vagy alapszabályok szerint vagy más alapon egyébként viselni tartoznék,. amely intézkedést a képviselőház még világosabban szövegezte át, különösen abban a vonatkozásban, hogy ez a rendelkezés •— és ebből kivehetőleg az egész törvény is -— a nyugdíjasokra is kiterjed, ami az okok azonossága alapján helyes. A törvény intenciója tehát határozottan az, hogy az alkalmazott (nyugdíjas, tantiémélvező) Önmaga viselje a különadót és ezt ne hárítsa át a munkaadóra, illetve a vállalatra. Mégis a törvény nem állít fel tilalmat az ilyen átvállalás ellen, amit az indokolás azzal okol meg, hogy az ily tilalom betartásának ellenőrzése nagy nehézségekbe ütköznék ; a munkaadó, illetve vállalat azonban, ha ezt az adót átvállalja, úgy ezt nem vonhatja le a saját kereseti vagy társulati adója alapjából, az átvállalt összeg tehát e vonatkozásban Önkéntes adományszámba megy. A 11. § adócsalásnak minősíti a munkaadó részéről azt, ha az illet meny jegyzékbe tudva valótlan adatokat állít be, amelyek az adó megrövidítésére alkalmasak, vagy abból az adó megrövidítésére irányuló szándékkal adatokat kihagy vagy a levont adót nem szolgáltatja be. A szabadságvesztés-büntetésen felül mellékbüntetésként a veszélyeztetett adó egyszeresétől nyolcszorosáig terjedő pénzbüntetés szabandó ki. * A 12. § eredetileg olykép intézkedett, hogy a különadót az 1930. évi december hó 1-én vagy azután esedékessé váló szolgálati illetményékre és az 1931. és 1932. évben kifizetésre kerülő tantiémekre kell alkalmazni. A képviselőház a kezdő dátumot a szolgálati illetmények tekintetében 1931. évi január hó 1-ére tette, amit elvi okokból, t. i. a törvények visszaható erejének lehető mellőzése szempontjából, a bizottság helyesel. A 13. § végül elrendeli, hogy a különadó az 1931/32. költségvetési év végéig marad érvényben és hogy azután a mindenkori költségvetési törvényben kell megállapítani, hogy a különadó az illető költségvetési évre fenntartassék-e és milyen adótételek mellett. . - .
