Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-499

4Ô§« szám. 173 A javaslat III. fejezete «egyéb rendelkezések»-et tartalmaz, amelyek részben a bevételekre, részben a kiadások csökkentésére vonatkoznak. Az első irányban a 14. § azt rendeli, hogy a rokkantellátási adóról szóló 1925 : XLVIII. t.-c. hatálya, amely öt. évre, vagyis 1930. év végéig terjedő időre volt korlátozva, meghosszabbíttatik az 1935. év végéig. Hozzáteszi a szakasz, hogy azután a mindenkori költségvetési törvényben kell majd megállapítani, hogy a rokkant ellátási adó a következő naptári évre fenntartassék-e és milyen adótételek illetve adókulcsok mellett. Az említett adónem külön céladó a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátási díjainak felemelhetése végett. A törvény meghozatalakor az volt a remény, hogy az 1930. év után külön adó nélkül is fedezni fog lehetni a felemelt ellátási díjakat. A viszonyok alakulása folytán azonban az állam ezt az adóbevételt egyelőre nem nélkülözheti és így a bizottság •— annak ellenére, hogy elvileg sem a céladókat önmagukban nem tartja helyeseknek, sent pedig nem helyeselheti, hogy meghatározott időre meghozott adótörvények tartama meghosszabbíttassék •— a szakasz ellen nem foglalhat állást. A kiadások csökkentésére irányul a 15. §, amely a képviselőház által elhatározott szövegében utasítja a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy azokban a községekben, amelyekben olyan államsegéllyel bíró iskolák állanak fenn, amelyeknek fenntartását a tankötelesek létszáma nem indokolja, egyfelől az államsegélyt megvonja, másfelől az iskolák megszűnése esetén beálló szükségletről állami iskola szervezésével gondoskodjék; utasítja őt továbbá arra, hogy azoknál az államsegélyes elemi iskoláknál, amelyeknél a tanítók száma a tanulók létszámával nincs arányban, a felesleges tanítói állások állami segélyezését szüntesse meg ((1) bekezdés). Hozzáteszi, hogy a létesítendő állami iskola céljaira az illető községben fennálló bármely iskolaépület és tanítói lakás igénybevehető, de ezért a miniszter által megállapítandó és a helyi viszonyoknak megfelelő bért kell fizetni. Ez az intézkedés egyébként a köztisztviselők létszámcsökkentését tárgyazó 1923 : XXXV. t.-c. 18. §-ában is bennefoglaltatik és megjegyzi az indokolás, hogy a megszűnő iskola épületének az állami iskola céljaira való igénybevétele nem zárja ki azt, hogy a bérbeadó egyház kívánságára a tanterem egyházi és közművelődési célokra a tanítási időn kívül rendelkezésre álljon, amit különben az idézett 1923 : XXXV, t.-c. 18. § a maga érvényesülési körében kifejezetten el is rendel. A képviselőház ezt az intézkedést immár magába a törvénybe is felvette oly módon, hogy az új iskolafenntartó a réginek az iskolát az említett keretek közt rendelkezésére bocsátani köteles. A 15. § {2) bekezdése kapcsán a bizottság annak az óhajának adott kifejezést, hogy azt a rendelkezést, mely szerint a létesítendő állami iskola céljaira az illető községben fennálló bármely iskolaépület és tanítói lakás igénybevehető, a kormány csupán oly esetekre vonatkoztassa, amelyekben az iskolákat azoknak fenntartója az államsegély megvonása folytán beszünteti. A vallás- és közoktatásügyi miniszter kijelentette a kormány nevében, hogy a rendelkezést csupán így érti a kormány is. Ezenfelül ugyanezen bekezdés kapcsán a bizottság kívánságára kijelentette a pénzügyminiszter, hogy az említett igénybevétel bérleti jogviszony létesítését fogja jelenteni, továbbá, hogy a kormány megelőzőleg — a bér összegére is kiterjedően — tárgyalást fog folytatni az épület tulajdonosával. A megszűnő iskolák tanítóinak elhelyezéséről a javaslat azzal gondoskodik, hogy elrendeli, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter e tanítókat az állami vagy államsegélyes községi iskoláknál megüresedő állásokra nevezi ki, hozzátévén, hogy a tanítók a kinevezést elfogadni tartoznak ((3) bekezdés). A képviselőház oly rendelkezést vett fel, hogy a fenti intézkedések a nem-