Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-498

498. szám. 165 tel. Ha pedig mégis az a helyzet állana elő, hogy a takarékosság a bírói lét^ számnak nagyobb mértékű csökkentését kívánja és ennek érdekében a bíró áthelyezhetetlenségének elvét sem lehet érintetlenül hagyni, még mindig lesz alkalom arra, hogy ez a kérdés a törvényhozás útján szabályoztassék. Az ő. §-hoz. A jelen fejezetben foglaltaknak a célzata csak akkor lesz teljes, ha azok nemcsak az állami és az állami üzemi alkalmazottakra nyernek alkalmazást, hanem ha azokat a törvényhatóságok, városok, községek és az állam részéről fizetéskiegészítésben, részesülő iskolafenntartók is kötelesek lesznek alkalmazni, mert a kitűzött cél csak akkor lesz elérhető, ha a takarékosság elve minden vonalon a legteljesebb mértékben érvényesül. A szóban levő rendelkezéseknek az említett alkalmazottakra való kötelező alkalmazását indokolja egyrészt az, hogy a vármegyei törvényhatóságok alkalmazottainak az illetményeit az állam viseli, továbbá hogy a községi alkalmazottak illetményeinek fedezése céljából az állam jelentős összegeket bocsát a községi háztartások rendelkezésére és hogy a nem állami tanszemélyzet illetményeinek jelentékeny részét is az állam fizeti, másrészt pedig az, hogy az állam a városok és községek javára több olyan adónemről mondott le, amely azelőtt az államkincstárt illette meg. A 6. §-hoz. A javaslat 6. §-a a külön adó alanyait határozza meg. Ezt a meghatározást az 1922 : XXIII. t.-c. 1. §-ának 3. pontjára és az 1922 : XXIV. t.-c 28. |-ára való utalással oldja meg. Az 1922 : XXIII. t.-c. 1. §. 3. pontja, amelyet a kereseti adóra vonatkozó törvényes szabályokról törvényes felhatalmazás alapján készült hivatalos összeállítás 3. §-a tartalmaz, a következőképpen rendelkezik : «Az alkalmazottak kereseti adója alá tartozik az ország területén lakó egyénnek akár belföldön, akár külföldön élő munkaadóval szemben fennálló szolgálati vagy munkabérviszonyból származó jövedelme.» Az 1922 : XXIV. t.-c. 28. §-a pedig, amelyet a társulati adóra vonatkozó törvényes szabályokról ugyancsak törvényes felhatalmazás alapján készült hivatalos összeállítás 2. §-a tartalmaz, a következőképpen rendelkezik : «Az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjainak, továbbá a választmányi tagoknak és a napibiztosoknak, illetőleg felszámolás esetében a felszámoló bizottság tagjainak ebben a minőségükben bármely elnevezés alatt juttatott javadalmazás után külön adót (tantiémadót) kell fizetni.» A jelen javaslattal tervezett különadó fizetésére tehát azok köteleztetnek, akik a fentidézett két törvényes rendelkezés alá tartoznak. Nem tartoznak tehát különadót sem fizetni azok, akik az idézett törvény egyéb rendelkezései alapján az alkalmazottak kereseti adója alól fel vannak mentve. A 7, §-hoz. Az általános indokolásban előadottak szerint a külön adót a javaslat a legszorosabb kapcsolatba hozza az alkalmazottak kereseti adójával. Ezzel a kapcsolattal kívánja lehetővé tenni azt, hogy az adó hozadéka teljes összegében, minden kezelési költség nélkül folyjon be az államkincstárba. Ezért mondja ki a 7. §., hogy az adó alapjául ugyanaz a jövedelem szolgál, amely után az alkalmazottak kereseti adóját is meg kell állapítani és levonni. Ugyanezt az elvet alkalmazza megfelelően a tantiém után kivetendő és lerovandó külön adóra is. A 8. §-hoz. A javaslat 8. §-a tartalmazza az adótételeket megállapító táblázatokat. Ez a táblázat is megfelel az alkalmazottak kereseti adójának tételeit megállapító táblázatnak. Külön táblázat van a heti és külön a havi illetményekhez. A keretek beosztása és az adótételek a heti 750 P, illetve havi 3.000 P illetményig -