Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-498

IM 498. szám. az 1935/36. költségvetési év végével jár le, tehát a tervezett létszámcsökkentés ezzel az időponttal nyerne befejezést. A (2) bekezdés átmeneti rendelkezést tartalmaz arra a hat évre, amíg a megállapított új létszámok nincsenek elérve. E rendelkezés szerint az egyes állami költségvetésekben •—• a megállapított, új létszámok feltüntetése mellett •— az illető költségvetési évben előreláthatólag fennálló tényleges létszámnak megfelelően kell az állásokat előirányozni. Ennek a tényleges létszámnak a feltüntetése egyrészt a felmerülő kiadások szempontjából szükséges, másrészt pedig szemléltetővé teszi,, hogy a megállapított új létszámokra való áttérés milyen ütemben történik. A (3) bekezdés tartalmazza a megállapított új létszámok elérése és az ennek folytán járó megtakarítások érvényesülése szempontjából szükséges azt a rendelkezést, hogy mindaddig, amíg az 1935/36. költségvetési év végéig végrehajtandó létszámcsökkentésnek a közbeeső egyes költségvetési évekre megállapítandó arányos része nincsen elérve, az illető státus keretén belül megüresedő állásokat nem lehet betölteni. Ezt az arányos részt minden egyes költségvetési évre nézve az illetékes miniszter •— az egyöntetű eljárás biztosítása végett a pénzügyminiszterrel egyetértőleg •— állapítaná meg. Ez a rendelkezés mereven alkalmazva, az új létszámok eléréséig teljesen megakasztaná a kezdő állásokba való kinevezéseket és a magasabb állásokba való előléptetéseket. Ennek enyhítését szolgálja ennek a bekezdésnek az a további rendelkezése, amely kimondja, hogy amennyiben a létszámcsökkentésnek valamely költségvetési évre nézve megállapítandó arányos része már eléretett, vagyis hà a tényleges állapot már megfelel az előirányzásnak és ha biztosítottnak látszik, hogy a teljes létszámcsökkentés az 1935/36. költségvetési év végéig feltétlenül érvényesül, az ezenfelül megüresedő állásokat be lehet tölteni. A (4) bekezdésben foglalt rendelkezésre azért van szükség, hogy az eddig egynéhány esetben eszközölt személyhez kötött kinevezés folytán némely státusban előállott állástöbbletek fokozatosan megszűnjenek. A á. §-hoz. A közigazgatás egyszerűsítésével és átszervezésével kapcsolatban •átmenetileg egyes státusokban felesleges számban lesznek alkalmazottak, viszont más státusokban már hiányok fognak mutatkozni. Az ilyen egyenlőtlenségeknek a kiküszöbölhetése céljából szükségesnek látszik annak a kimondása, hogy a közigazgatás egyszerűsítésével, illetőleg átszervezésével kapcsolatban a tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat ugyanannak a tárcának a keretén belül egyik státusból a másik státusba, sőt ha azt a szolgálat érdeke megkívánja, a minisztertanács előzetes hozzájárulásával, más tárca fennhatósága alá tartozó akár közigazgatási-, akár üzemi státusba is ki lehessen nevezni, vagy át lehessen helyezni. • y . Ez a rendelkezés azonban nem nyerne alkalmazást a kir. ítélőbírákra. A bírák áthelyezése tekintetében ugyanis' a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869 : IV. t.-c. 16. §-a azt az elvet állítja fel, hogy bírót törvényben meghatározott eseteken kívül csak saját akaratával lehet székhelyéről más bírósághoz vagy más hivatalba áttenni, vagy előléptetni. E szabály alól csak akkor van helye kivételnek, midőn az előléptetés vagy áthelyezés más bírósághoz a bírói szervezet változása folytán történik, továbbá midőn a bíró családjának valamely tagja ugyanazon •törvényszéknél alkalmazásban van, vagy jön. Ezt az elvet a törvényhozás mindig a bírói függetlenség egyik sarkalatos biztosítékának tekintette, indokolt tehát•, hogy azt ez a törvényjavaslat se érintse, de egyébként a bírói szervezet körében ríkccs- is; szükség erre az intézkedésre, mert, előrelátható, hogy a bírói eljárások egyszerűsítésével be fog állani az a helyzet, hogy a bírói létszámot a természetes apadás útján is csökkenteni lehet arra a mértékre, amelyet a takarékosság köve-