Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-498
49&. szám. les száma az egyszerűsítések és az átszervezések végrehajtása utáni időpontban előreláthatóan szükséges létszámnak megfelelőleg újból megállapíttassék. Ezt a célt kívánom elérni a 2.—5. szakaszokban foglalt rendelkezésekkel. A 2. §-nak (i) bekezdése mondja ki, hogy úgy az állami közigazgatásnál, mint az állami üzemeknél a tisztviselőknek és az egyéb alkalmazottaknak minden egyes csoportjára (státusára) nézve külön-külön meg kell állapítani azt az új létszámot, amely az illető csoport (státus) leegyszerűsített tennivalóinak elvégzésére megfelelőnek és elegendőnek látszik. Az új létszámra való áttérés végrehajtásának megkönnyítése végett kimondja ez a bekezdés még azt is, hogy a megállapított új létszámokat feltüntető kimutatást legkésőbb az 1930. évi december hó végéig rendelettel közzé kell tenni és hogy ezenfelül a megállapított új létszámokat az 1931/32. költségvetési évtől kezdve az állami költségvetésekben is fel kell tüntetni. A (2) bekezdés állítja fel az új létszámokra való áttérésnek a fő elvét, amely abban áll, hogy — az alább felemlített kivételtől eltekintve — a tisztviselők és az egyéb alkalmazottak minden egyes státusánál az új Összlétszámnak 10 %-kal kevesebbnek kell lennie, mint az 1929/30. évi állami költségvetésben megállapított összlétszámnak, továbbá hogy ennek a 10 %-os csökkentésnek minden egyes státus keretén belül is lehetőleg minden fizetési osztályban (minden állásban) érvényesülnie kell. A (s) bekezdés arra az esetre tartalmaz rendelkezést, ha a tisztviselők vagy egyéb alkalmazottak valamely státusánál — a szolgálat érdekének veszélyeztetése nélkül — lehetetlen volna a létszámot teljes 10 %-kal csökkenteni. Minthogy az államháztartás érdeke az általános 10 %-os csökkentést feltétlenül megkívánja és a tervezett egyszerűsítések ezt az általános 10 %-os csökkentést nézetem szerint lehetővé is teszik, a fentemlített esetekben a létszámcsökkentésnek elmaradó részét ugyanannak a tárcának a keretén belül lehetőleg ki kell egyenlíteni, ami legkönnyebben más státusok létszámába tartozó állásoknak a csökkentésével eszközölhető. A (*) bekezdés utasítást ad arra, hogy azoknál a tisztviselői státusoknál, amelyeknél az nem ütközik a szolgálat érdekébe, gyakornoki állások szerveztessenek. Az állami szolgálatban ugyanis — egy-két státustól eltekintve — ezidőszerint gyakornoki állások nincsenek rendszeresítve, mert az 1919. évi státusrendezések során a gyakornoki állások töröltettek. A világháború előtti időben rendszeresített gyakornoki állásoknak visszaállítása úgy közszolgálati, mint takarékossági szempontokból szükségesnek látszik. A gyakornoki állások fizetéses állások lennének. A gyakornoki állásoknak létszámát olyképpen kívánom megállapítani, hogy az illető státusokban a legalacsonyabb fizetési osztályban megállapítható új létszámnak egynegyede nem az ebbe a fizetési osztályba tartozó állásokként, hanem fizetéses gyakornoki állásokként szervez tessék. A 3. §-hoz. Az (1) bekezdés azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az új létszámokra való áttérést fokozatosan, az 1930/31. évi állami költségvetési évvel kezdődő hat év alatt kell végrehajtani és pedig olyképpen, hogy az állami szolgálatból elhalálozás, nyugdíjazás, lemondás vagy más okból történt kiválás folytán megüresedő állások nem töltetnének be. Ez a rendelkezés egyrészt mellőzhetővé teszi, hogy kényszerintézkedések tétessenek a megállapított új létszámok elérhetése céljából, másrészt meggátolja, hogy a nyugdíjterhek még jobban emel* kedjenek. De indokolja ezt a rendelkezést az is, hogy az egyszerűsítések és átszervezések gondos előkészítést igényelnek. Az ebben a bekezdésben említett hat év 2i*
