Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-498
408 : szám; 161 hatása tartósan jelentkezik és így erre az adóra többé szükség nincsen, az adót meg fogja szüntetni. Az ebben a javaslatban tervezett külön adónak kivetése és beszedése a legcsekélyebb adminisztrációs költséggel sem jár az állam, illetőleg a munkaadók részéről. Az adó alá vonni kívánt jövedelmek ugyanis már ma is viselnek egy adót, az alkalmazottak kereseti adóját, amelyet az 1922 : XXIII. t.-c. a községeknek engedett át. Az adóalap tehát már adva van. A lerovást illetőleg sem kellsemmiféle új szabály. Ugyanakkor, amikor a munkaadó az alkalmazottak kereseti adóját kiszámítja, levonja és beszolgáltatja, a külön adót is levonja és beszolgáltatja. Az adó tételeinek megállapításánál pedig figyelembe lehet venni minden olyan körülményt, amelyet nem szabad szem elől téveszteni abból a szempontból, hogy az adó ne okozzon nagyobb bajt, mint amilyen bajnak elhárítása céljából életbe kívánjuk léptetni. Ebből a szempontból a javaslat az adótételeket úgy állapítja meg, hogy az még a legkisebb fizetési fokozatokban is elviselhető legyen. Az alkalmazottak kereseti adója is fokozatos. Ismeri a létminimum adómentesítését épúgy, mint a jövedelemadó. Ezen a téren a javaslat még tovább megy. Az alkalmazottak kereseti adója alól csak a heti 20 P-t, illetve havi 80 P-t meg nem haladó illetmények mentesek. A külön adó alól a javaslat a heti 30 P-t, illetve a havi 120 P-t meg nem haladó illetményeket is mentesíti. Az adómentes létminimumon felül az alacsony illetményeket a javaslat igen mérsékelt adókulccsal kívánja megróni. Heti 35 P-ig az adó 20 fillér, 35 és 40 P között 25 fillér, heti 60 P-nél éri el az adótétel az 1%-ot, vagyis 60 fillért. Ez a megterhelés annyira mérsékelt, hogy annak fizetése az adózó gazdasági helyzetében érezhető rosszabbodást nem idézhet elő. Viszont az állandó fizetésből élők helyzetének fent kimutatott viszonylagos javulásából teljes joggal lehet nagyobb részt követelni, különösen azoknál az illetményeknél, amelyek nem csupán szerény megélhetést biztosítanak. Áll ez főleg a vezető állásokban lévő magánalkalmazottakra, ahol az állami illetményeknél aránytalanul magasabb fizetések is vannak. Ezeknél a javaslat a nagyobb igénybevételt az alkalmazottak kereseti adójának további fokozatosságávalkívánja elérni. Az alkalmazottak kereseti adójánál a fokozatosság ma csak a havi 3.000 P-s illetményekig növekszik, itt eléri a 7*5%-ot s azon túl állandóan 7*5% marad. Az előbbiek alapján ezzel szemben azt javaslom, hogy a havi 3000 P-t meghaladó illetmények után az adótételek tovább fejlesztessenek és pedig olykép, hogy az adó a havi 10.000 P-s illetményeknél a 10%-ot elérje. A havi 3.000 pengőt meghaladó illetménynél azonban a progresszió az ezeket az illetményeket terhelő, erősen progresszív jövedelemadóra való tekintettel, jóval lassúbb, mint 3000 P-ig. Míg ugyanis a havi 3.000 P-s illetmények után csak 8%-os, a havi 10.000 P-s jövedelmek után. már 15%-os jövedelemadót kell fizetni. A havi 10.000 P-t meghaladó illetményekre nézve pedig a külön adónak további fejlesztését ép a jövedelemadó kulcsának lényeges emelkedésére való tekintettel nem tartottam helyesnek. A részvénytársaságok és szövetkezetek igazgatósági tagjainak, stb.-nek ebből a minőségéből eredő illetményei nemesnek az alkalmazottak kereseti adója alá, hanem az 1922 : XXIV. t.-c. 28. §-ában szabályozott tantiémadó alá. Ezek az illetmények azonban a külön adó szempontjából lényegükben azonos elbírálás alá vonhatók a szolgálati illetményekkel. Nem volna tehát méltányos, ha ezek a szolgálati illetményeknél kedvezőbb elbánás alá vonatnának és a külön adót elkerülnék. Ezért a javaslat a tantiémeket is azonos mérvben kívánja a külön Felsőházi iromány. 1927—1932. XIV. kötet. - 21
