Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-498
160 * 4Ô8. szám. törekvése is, hogy a kiküldetési és átköltözködési költségeket csökkentse. E célból a kormány rendeletet adott ki, amellyel a kiküldetések számának apasztásá val és a külszolgálatban töltött idő megrövidítésével, valamint a kiküldetési napidíjak mérvének leszállításával kíván megtakarításokat elérni. A dologi és egyéb kiadásoknál is nagy megtakarításokat kívánunk elérni, amit mindenesetre elősegít az a körülmény, hogy a beszerzési árak a költségvetés megállapítása óta némileg csökkentek és ezeknek további csökkenése várható. Mindezekből az intézkedésekből a költségvetésben előirányzott összegekkel szemben az állami közigazgatásnál a folyó évben összesen mintegy 25 millió pengő megtakarítás várható. Ugyanezeknek az elveknek kell azonban érvényesülniük az állami üzemeknél is, amelyeknél az e címen elérendő megtakarítás mintegy 20 millió pengőre tehető. Ha a tervbevett megtakarítások a költségvetés végösszegéhez képest nem is látszanak nagyon jelentékenyeknek, nem szabad elfelejteni, hogy ezeket a megtakarításokat egy olyan költségvetésben kívánjuk elérni, amely már a fokozott takarékosság jegyében állíttatott össze és éppen ezért a korábbi költségvetéssel szemben redukált tételeket tartalmaz. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a költségvetésnek legjelentékenyebbb tételei olyanok, amelyeknél megtakarításokat nemzetközi megállapodásokra való tekintettel, vagy a bevétel biztosítása szempontjából nem lehet elérni. A folyó költségvetési évben elérhető megtakarítások egymagukban nem elegendők a bevételek csökkenésének ellensúlyozására és arra, hogy a gazdasági helyzet által legjobban sújtott lakosságot fokozott támogatásban részesíthessük. Gondoskodni kell tehát arról, hogy addig is, amíg a takarékossági intézkedések és a létszámapasztás erőteljesebben éreztethetik hatásukat, az államkincstár bevételei is növeltessenek. A többletet olyan forrásokból kell előteremteni, amely forrásokból a bevételeknek kellő időben és a tervezett mértékben való befolyása biztosnak látszik és nem vezet az adózók gazdasági helyzetének lényeges rosszabbodására. A kormány megítélése szerint ezeknek a feltételeknek legjobban az felel meg, ha a szolgálati viszonyból származó illetményeket rójuk meg egy fokozatos kulcs mellett kiszabott adóval. Ha azt vizsgáljuk, hogy lehet-e a szolgálati viszonyból származó illetményeket a kereseti adón felül ilyen külön adóval is megterhelni, akkor meg kell állapítanunk, hogy azoknak a gazdasági helyzete, akiknek az illetményei .az utóbbi években nem csökkentek, a többi foglalkozási ághoz tartozók helyzetéhez képest kedvezőbben alakult, mert úgy az élelmiszerek, mint számos iparcikk ára az utóbbi években tagadhatatlanul csökkent. Nem lehet tehát méltánytalannak mondani, hogy az állam az adott viszonyok között ennek az előnynek egy részét átmenetileg igénybe kívánja venni. Ennek legegyszerűbb módja az illetmények leszállítása lenne, ami abból a szempontból is előnyös volna, hogy a kiadások további csökkentésével érnénk el a kívánt célt. Méltányolva azonban az alkalmazottak anyagi helyzetét, a kormány a fizetések leszállítása helyett inkább egyes mellékjárandóságok fentemlített csökkentését határozta el. De mert ez nem elég a kívánt cél elérésére, ezért kell a szóban lévő külön adót életbe léptetnünk. Ennek a megoldásnak az az előnye is megvan, hogy mig egyrészt sokkal kisebb megterhelését jelenti az illetményeknek, mint egy fízetésleszállítás, addig másrészt nem egyoldalúlag a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozik, hanem kiterjed a magánszolgálatban állókra is. Természetesen a kormány csak a legszükségesebb mértékig kíván ezzel az eszközzel élni s amint azt látja, hogy az egyéb takarékosgi rendszabályok
