Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.
Irományszámok - 1927-424
66 424. szám. Melléklet a 424. számú irományhoz Indokolás a Genfben 1925. évi február hó 19-én kötött „Nemzetközi ópiumegyezmény" becikkelyezéséről szóló törvényjavaslathoz. Az ópiumegyezmény a leggyakrabban használt mérgező hatású kábítószerekkel űzött visszaélések megakadályozását célozza. Kábítószerek azok a növényi vagy ásványi eredetű anyagok, amelyeknek rövidebb-hosszabb időn át történő használata az azokat használó egyéneknél olyan mérgezést hoz létre, amelynek egyik tünete az öntudatnak kellemes érzéssel járó csökkenése vagy elvesztése. Míg az úgynevezett mindennapi élvezeti szerek : az alkohol, a kávé és a tea korïeinja, a dohány nikotinja csak huzamosabb használat után okoznak alig észrevehető vagy jelentősebb elváltozást, addig az igazi kábítószerek aránylag rövid idő alatt fejtik ki a szervezetre pusztító és romboló hatásukat. Ennek a második csoportnak főbb képviselői : az ópium, amellyel különösen ópiumszívás alakjában szoktak visszaélni, továbbá az ópium származékai, úgynevezett alkaloidái, legfőképpen az ópiumból előállított morphin és heroin (dicaetylmorphin). Újabban a kokainnal való kóros visszaélés is divatossá vált. Keleten az ópiumszívás mellett a hasisnak, a cannabis indica (indiai kender) hatóanyagának a használata is igen elterjedt. A kábítószerek rendszeres használata minden esetben káros a szervezetre, annak munkaképességét csökkenti és súlyos leromlását okozza. Az idegrendszer állapotában is jelentős elváltozásokat idéz elő ; az erkölcsi érzést erősen lerontja és az illető egyén teljes erkölcsi és lelki beszarni that lanságát okozhatja. A kábítószereknek ez a hatása az azokkal visszaélők utódaira is visszahat, a les/át mazók ellenállóképességét csökkenti és degeneráltságot okoz. A kóros méregélvezet rabjai hozzátartozóikat, környezetüket, gyakran az emberek egész tömegét kábítószerek használatára csábítják. A kábítószerekkel való visszaélés megakadályozása és csökkentése tehát nemcsak az egyén és a család, hanem a társadalom és az állam szempontjából is igen nagy fontosságú. Ez a magyarázata annak, hogy egyes államok szigorú intézkedésekkel kívánnak gátat szabni a szóbanlevő méregszerek kóros és káros élvezésének. Az államoknak ez a védekezése a legrégibb időkig nyúlik vissza. Amíg azonban ez a küzdelem régebben csupán egyes közületekre avagy államokra szorítkozott, addig az újabb időben belátták azt, hogy bármelyik állam legkiválóbb intézkedésének eredményét is lerontja a másik állam nemtörődömsége, közönbössége és hogy komoly eredményt csak egymással szövetkezve, nemzetközi alapon tudnak elérni. Ez a felismerés tette szükségessé a kábítószerekkel való visszaélés eredményesebb megelőzését és megakadályozását célozó nemzetközi egyezményeket és azokhoz minél több állam csatlakozását.