Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.
Irományszámok - 1927-424
424. szám. 67 Az első nemzetközi ópiumegyezményt az 1912. évben Hágában kötötték meg. Ezt az egyezményt annakidején Magyarország nem ratifikálta, egyrészt azért, mert abban az időben nálunk még alig volt észlelhető kábítószerekkel való visszaélés, másrészt pedig, mert Magyarországon már akkor hatékonyabb törvényes rendelkezések állottak fenn az olyan visszaélések megtorlására, mint aminőket a hágai első ópiumegyezmény tartalmaz. A trianoni békeszerződés 230. cikke értelmében a hágai ópiumegyezményt ratifikálnunk kellett. Az egyezményt az 1923 : XXII. t.-c.-kel iktattuk a magyar állam törvényei közé. Ennek a törvénynek alapján szigorúbb rendszabályok léptek életbe a törvénybeiktatás idején itt-ott már nálunk is mutatkozó visszaélések megtorlása és megelőzése végett. A m. kir. minisztérium a Hágában 1912. évi január hó 23-án kötött «Nemzetközi ópiumegyezmény» becikkelyezéséről szóló 1923 : XXII. t.-c. végrehajtása céljából e törvénycikk 2. §-a alapján a 7.430/1924. M. E. számú rendeletet adta ki. E rendelet tüzetesen felsorolja azokat a kábítószereket, amelyeknek előállítása, termelése, behozatala és kivitele, feldolgozása és forgalombahozatala csak hatósági engedély alapján történhetik. Ez a rendelet állapítja meg a most említett hatósági engedély részletes feltételeit is és büntető jogkövetkezményeket állapít rneg azokkal szemben, akik az ott felsorolt rendelkezéseket áthágják. A hágai nemzetközi ópiumegyezménynek Magyarországon történt törvény beiktatása óta eltelt néhány esztendő alatt a helyzet világszerte és így nálunk is lényegesen megváltozott. A kábítószerekkel történő illetéktelen kereskedelem és visszaélés, illetve ezeknek a mérgeknek kóros élvezete általában erősen megnövekedett. Ennek legfőbb oka a világháború után mutatkozó nyomott gazdasági helyzet és az egyének testi és lelki ellenállóképességé nek ugyancsak a háború okozta jelentős csökkenése, amelyeknek folytán a reájuk nehezedő súlyos megélhetési viszonyok nyomása alatt egyre többen folyamodnak a gondokat és bajokat ideig-óráig elfeledtető kábítószerek élvezetéhez. A kábítószerekben mutatkozó erősebb keresletet jelentékenyen elősegíti az ugyancsak egyre fokozódó kínálat. A kábítószerekkel való visszaélésre és az azokkal történő tiltott kereskedelemre megszabott szigorú intézkedések ellenire nagyszabású nemzetközi szervezetek létesültek, amelyek gondoskodnak arról, hogy a hatóságok éberségét kijátszva, a legkörmönfontabb módon busás haszon mellett eljuttassák gyilkos szereiket azokhoz, akik azok után vágyódnak és ilyen módon áldozataik egészsége, vagyona, élete árán biztosítsák maguknak a jelentékeny hasznot és a gondtalan megélhetést. A világháború utáni nemzedék degeneráltsága által előidézett és különösen a nyugati nagy világvárosokban észlelhető kóros méregélvezet szenvedélyének egyre erősebb mértékben való előretörése arra késztette az érdekelt államok kormányait, hogy újabb, az eddiginél körültekintőbb és szigorúbb, minden részletre kiterjedő rendszabályokat léptessenek életbe. Ezt a célt szolgálja a Genfben 1925. évi február hó 19-én kelt nemzetközi ópiumegyezmény, amelyet röviden II. ópiumegyezménynek is szokás nevezni. A II. ópiumegyezmény bevezető szövege kiemeli azt, hogy az első hágai egyezmény rendelkezéseinek a szerződő felek részéről történt alkalmazása nagy eredményeket ért ugyan el, de a kábítószerekkel való visszaélés és csempészés még mindig nagy mértékben folyik és az csak úgy csökkenthető, illetve szüntethető meg, ha a szóbanlevő anyagoknak előállítását és gyártását az egyes államok hatásosabban csökkentik és ha a nemzetközi kereskedelem felett az említett egyezményben megállapított ellenőrzésnél és felügyeletnél szorosabb ellenőrzést és felügyeletet gyakorolnak. A II. nemzetközi ópiumegyezmény az első egyezményben említett kábítószereken kívül néhány olyan kábítószert is felvett, amelyekkel való visszaélésre *•
