Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.
Irományszámok - 1927-423
423. szám. 31 Le Régent du Royaume de Hongrie, Monsieur Sándor de Kiss, Chargé d'Affaires de Hongrie à Sofia ; Sa Majesté le Roi des Bulgares, Son Excellence Monsieur Athanasse D. Bouroff , Ministre des Affaires Étrangères et des Cultes, lesquels, après s'être communiqué leurs ^pouvoirs respectifs, trouvés en bonne et due forme, sont convenus de ce qui suit : Article 1 er . Chacune des deux Hautes Parties contractantes s'engage à pourvoir à ce que sur son territoire les ressortissants de l'autre Partie qui, par suite des maladies physiques ou mentales, ont besoin de secours et de soins médicaux, y compris le traitement dans les hôpitaux, soient traités à l'égal de ses propres ressortissants jusqu'à ce que leur rapatriement puisse être effectué sans danger pour leur santé ou celle d'autres personnes. Si l'une des deux Hautes Parties contractantes veut rapatrier un malade incurable ou un malade mental soigné sur son territoire, l'autre Partie ne peut pas le refuser s'il est son sujet. La remise du malade aura lieu à la station frontière de l'Etat acceptant. Article 2. Les frais des secours et soins visés a l'art. 1., ainsi que ceux de l'enterrement ou de transport ne seront pas réclamés aux caisses de l'Etat, des provinces ou des communes ni à d'autres caisses publiques, y compris les caisses et les instituts de l'assurance obligatoire de l'Etat de sujétion de la personne secourue. Article 3. L'état de pauvreté sera établi (prouvé) par un certificat, délivré soit par la commune de ressort, soit par le représentant diplomatique ou consulaire, soit enfin par la déclaration de l'intéressé lui-même, laquelle, en cas de doute, pourra être vérifiée par voie diplomatique ou consulaire. Magyarország Kormányzója nemeskéri Kiss Sándor urat, Magyarország szófiai ügyvivőjét, őfelsége a Bulgárok Királya Bouroff D. Athanasse külügyminiszter és vallásügyi miniszter úr ö Excellenciáját, akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik közlése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg: Első cikk. A Magas Szerződő Felek mindegyike kötelezi magát arra, hogy saját területén a másik Fél azon polgárait, akiknek testi vagy szellemi betegségek miatt segélyre és — a kórházi ápolást is ideértve — orvosi ellátásra van szükségük, saját polgáraival egyenlő elbánásban részesíti felgyógyulásukig vagy mindaddig, amíg az illetők hazaszállítása saját vagy más személyek egészségének veszélyeztetése nélkül nem foganatosítható. Ha a Magas Szerződő Felek egyike a saját területén ápolt gyógyíthatatlan beteget vagy elmebeteget haza kívánja szállíttatni, a másik Fél ezt nem utasíthatja vissza, amennyiben az illető saját állampolgára. A beteg átadása a befogadó Állam határállomásán történik. Másodikr-cikk. Nem lehet követelni az első cikkben említett segélyezési és gondozási, valamint a temetési és szállítási költségeket annak az Államnak állami — tartományi vagy községi — pénztáraitól, avagy egyéb közpénztáraitól, ideértve az illető államnak kötelező alapon álló biztosítási pénztárait és intézeteit, amely államnak a segélyezett személy alattvalója. Harmadik cikk. A szegénység állapotát az illetőségi község vagy a diplomáciai vagy konzuli képviselő által kiállított bizonyítvánnyal kell kimu* tatni (igazolni), vagy végül az érdekelt által tett nyilatkozattal, amely kétség esetében diplomáciai vagy konzuli úton hitelesíthető.
