Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.

Irományszámok - 1927-430

430. szám. 157 könyvi betétekben feltüntetése és továbbvezetése is sok és felesleges munkát okoz, ennélfogva indokolt, hogy ezeknek az adatoknak a jövőben megszerkesztendő telekkönyvi betétekbe felvételét és a már forgalomban lévő betétekben felvett ezeknek az adatoknak át jegyzés esetében újonnan nyitott telekkönyvi betétekbe átvezetését mellőzzük. A 84. §-hoz. A Tkr. 130. §-a szerint az értesítő részt a végzésbe fel kell venni. A telekkönyvi bejegyzést rendelő végzésekben az értesítő rész gyakran igen terjedelmes, nem egyszer ívekre terjed. E szakasz szerint az értesítő rész a kiadmányból kimaradna. Ez jelentékeny leírási munkának a megtakarítását jelentené. Minthogy a feleket és hatóságokat érdeklő adatokat a végzés szövegébe a rendszeresített nyomtatványok szerint úgy is fel kell venni, az értesítő rész kimaradása az érdekeltekre nem hátrányos. A 85. §-Jwz. Nagyon sok telekkönyvi betét (telekjegyzőkönyv) tele van meghaladott vagy törölt tételek tömegével, amelyek egyrészt megnehezítik a telekkönyvi betét (telekjegyzőkönyv) áttekinthetőségét és így sók munkát okoznak a felek értesítésével megbízott telekkönyvvezetőknek, de sok munkát okoznak a leíróknak is, mikor a betét másolatát kell a felek vagy a felsőbb bíróság részére lemásolni. Munkamegtakarítást jelent tehát, ha megengedjük az ilyen betétnek újraszerkesztését. Az 1880 : XLVI. törvénycikk a forgalomban lévő betét újraszerkesztését csak akkor engedte meg, ha a betétbe felvett ingatlanok árverésen eladattak és az árverési vevő az újraszerkesztést kérte s az ingatlanoknak nevére bekebelezését elrendelő végzés jogerőre emelkedett. A §. ezzel szemben kiterjeszti az újraszerkesztés lehetőségét a meghaladott és törölt tételek nagy száma miatt nehezen áttekinthető betétekre (telekjegyző könyvekre) is és megengedi az újraszerkesztést hivatalból, az elárverezett ingatlanoknál pedig eltekint a kérelemtől s a bejegyzést rendelő végzés jogerejétől, mert a munkateher enyhítése megkívánja, hogy a telekkönyvi hatóság a további munkatöbblet megtakarítása tekintetében ne függjön a felek kérelmétől, továbbá, mert az elárverezett ingatlanoknak a vevő javára bekebelezését rendelő végzések a gyakorlatban az esetek legnagyobb részében jogürőre emelkednek s ezért nem érdemes a jogerőre emelkedés nyilvántartásával többletmunkát okozni a telekkönyvi hatóságoknak. A 86. §-hoz. Habár az egész község határára kiterjedő minden telekkönyvi betétszerkesztés, telekkönyvi átalakítás, telekkönyvi helyesbítés alkalmával az erre begyakorolt telekkönyvi betétszerkesztő személyzet azokban a telek jegyzőkönyvekben (telekkönyvi betétekben) felvett ingatlanokat, amelyekben ugyanaz a személy van vagy ugyanazok a tulajdonostársak vannak az egészhez viszonyított azonos tulajdoni hányadrészekben tulajdonosul bejegyezve, egy telekkönyvi betétben (telekjegyzőkönyvben) összesítik, a telekkönyv rendes továbbvezetése közben a betétek szaporodnak amiatt, mert az ingatlant szerző felek a tulajdonjog bekebelezését szorgalmazó telekkönyvi beadványaikban rendszerint nem mutatják ki, hogy ugyanabban a telekkönyvi községben már van nevükön álló betét s nem kérik az újonnan szerzett ingatlannak a már nevükön álló betétbe átvezetését, összesítését vagy amennyiben a teherállás különbözősége ezt nem gátolja, a megvett ingatlannak a már meglévővel egy telekkönyvi jószágtestté egyesítését. Ez a betétek szaporítását és több munkát jelent, főleg terhelés eseté-