Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.

Irományszámok - 1927-430

148 430. szám. Eljárás házassági perekben. Az 54. §-hoz. A Pp. 643. §-a értelmében a házasfelek vagy törvényes képviselőik ügyvédjének a házassági per vitelére szóló különös meghatalmazásra van szüksége. Minthogy a Pp. 682. §-a értelmében a házasság érvénytelenségét vagy felbontását, valamint az ágytól és asztaltól való elválást kimondó ítélet ellen a házasság fennállásának kérdésében perújításnak nincs helye, az ilyen ítélet helyre nem hozható sérelmet okozhat a félnek, ha a házassági per vitelére szóló meghatalmazás nem tőle ered. Minthogy ilyen esetben a határozatokat az ügyvédnek kézbesítik, megtörténhetik, hogy a fél csak az ítélet jogerőre emelkedése után értesül arról, hogy az ügyvéd más személytől kapott hamis meghatalmazás alapján járt el az ő nevében. Az ügyvédet itt talán nem is terheli mulasztás, ő jóhiszeműen házasfélnek tekinthette azt a harmadik személyt, aki részére a meghatalmazást aláírta. A javaslat tehát azt kívánja a kötelező hitelesítés megszabásával elérni, hogy ily hamis meghatalmazás alapján ne legyen folytatható a házassági per. Az 55. §-hoz. A Pp. 644. §-a szerint házassági perekben a királyi ügyész abban az esetben is résztvehet, ha a törvény szerint félként föl nem léphet, tehát megtámadó, bontó és válóperekben. E végből ilyen perekben a királyi ügyészt minden határnapról hivatalból értesíteni és az iratokat, valamint a határozatokat vele is közölni kell, jogában áll az iratokat megtekinteni, valamint fellebbvitellel élni. A törvény e rendelkezés alapján a királyi ügyész a házasság fenntartása érdekében érvényesíthetné azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyek az ügy megítélésére befolyással bírnak és amelyeket a Pp. 670. §-a szerint a bíróság különben hivatalból is figyelembe venni köteles. Minthogy azonban a királyi ügyészek a büntető perekkel nagymértékben meg vannak terhelve, feladatukat a házassági perekben alig képesek teljesíteni. A törvényjavaslat ennélfogva feléleszti a házasságvédő intézményét abból a célból, hagy a királyi ügyésznek a házasság fenntartása érdekében tények és bizonyítékok kinyomozásában segítségére legyen. E végből följogosítja a házasságvédőt, hogy az iratokat megtekintse és a tárgyaláson, amelynek határnapjáról őt is értesíteni kell, megjelenjen és felszólaljon. A fellebbvitel jogával a törvényjavaslat nem ruházza fel a házasságvédőt, mert ez esetleg odavinne, hogy sok házassági per fontosabb ok nélkül kerülne a fellebbviteli bírósághoz és azt szükségtelenül megterhelné. Erre nincs is szükség, mert ha a házasságvédő azt látja, hogy az ítélet ellen fellebbezéssel kellene élni, a királyi ügyészhez fordulhat, aki azután ezt a jogot indokolt esetben gyakorolhatja. Az 56. §-hoz. A Pp. 648. §-ának harmadik bekezdése értelmében abban az esetben, ha az 1894 : XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontja alapján a házassági életközösséget megbontó házasfélnek a házassági életközösség visszaállítására való kötelezését kéri a másik házasfél, a kérelemben elő kell adni és valószínűvé kell tenni az elhagyásra és az elhagyás tartamára vonatkozó adatokat. A bírói gyakorlat értelmében ezeknek az adatoknak valószínűvé tételére községi bizonyítvány szolgál. Ezt a községi bizonyítványt — a helytelenül kialakult gyakorlat szerint — többnyire minden további vizsgálat nélkül kiadják a félnek, ha a tényeket két előállított tanú eskü nélkül sokszor szívességből és a tények ismerete nélkül bizonyítja. Ez nem felel meg az eljárás komolyságának és annak a fontos szempontnak, hogy könnyelműen indított bontópereket közérdekből meg kell akadályozni. Ennélfogva a törvényjavaslat a községi bizonyítvány helyébe közjegyzői tanúsít-