Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.

Irományszámok - 1927-430

430. szám. 149 ványt kíván helyezni. A királyi közjegyző annak alapján állítaná ki ezt a tanúsítványt, hogy a fél által e célból megnevezett tanukat az előleges bizonyításfelvétel szabályai szerint kihallgatja és megesketi. Minthogy a törvényjavaslat 21. §-a szerint a bíróság az előleges bizonyításfelvétel foganatosítását közjegyzőre is bízhatj a, ez a rendelkezés* azzal összhangban van. A bíróságokra rendkívüli munkaterhét róna az, hogyha ezeknek a tanuknak kihallgatását a bíróságra bíznók. Minthogy a Pp. 386. §-a szerint a perbíróság hivatalból is elrendelheti az előlegesen felvett bizonyítás ismétlését vagy kiegészítését, a házassági per bírájának természetesen joga lesz ezt az eljárás folyamán a királyi közjegyző által felvett előleges bizonyítással szemben is megtenni. Az 57. §-hoz. Házassági perekben a nyilvánosság sok esetben egyrészt a feleknek jogos érdekét, másrészt a közérdeket is veszélyezteti. Igaz ugyan, hogy a Pp. 207. §-a szerint a bíróság hivatalból is elrendelheti a nyilvánosság kizárását, ha a tárgyalás nyilvánossága a közrendet vagy a közerkölcsiséget veszélyeztetné, a fél kérelmére pedig hivatalból elrendelheti a nyilvánosság kizárását, ha a tárgyalás nyilvánossága a fél méltányos érdekét sértené, ez azonban minden egyes esetben a körülmények mérlegelését és bírói határozathozatalát tenné szükségessé, holott a nyilvánosság kizárásának ezek a feltételei általában minden házassági perben megvannak. A törvényjavaslat ezért általánosságban mondja ki, hogy házassági perekben a tárgyalás és a határozatok kihirdetése nem nyilvános. Természetesen a felek és képviselőik, úgyszintén mindegyik fél részéről megjelölt két-két egyén éppúgy, mint a nyilvánosságnak bírói határozattal való kizárása esetében, ebben az esetben is jelen lehetnek a tárgyaláson. Hasonlóképpen ugyanazok a szabályok, amelyek a nyilvánosságnak határozattal való kizárása esetében a tárgyalás tartalmának közlését tiltják (Pp. 207. §-ának 4. bek. és 1917 : LIV. t.-c. 96. §-a), ebben az esetben is alkalmazást nyernek. II. Végrehajtási rendelkezések. Az 58. §-hoz. Ennek a §-nak indokait a 23. §-nál adtam elő. Az 59. §-hoz. Ez a §. a végrehajtási kérvény példányszámát eggyel felemeli. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy a végrehajtást elrendelő végzést munkamegtakarítás kedvéért a kérvény tartalmára való utalással lehessen megszövegezni ; ilyen szövegezésnek ugyanis feltétele az, hogy a végrehajtási kérvénynek egy példánya a bíróságnál is megmaradjon. Kimondja továbbá a §., hogy a végrehajtási kérelem alapjául szolgáló bírói határozatot vagy bírói egyességet ezentúl még egyszerű másolatban sem kell a végrehajtási kérvényhez csatolni. Erre ugyanis a gyakorlati tapasztalatok szerint semmi szükség sincsen. Kihagyja ez a §. a Vht. 6. §-ának azt a szabályát, amely szerint váltókövetelés tárgyában hozott marasztaló határozat vagy egyesség alapján kért végrehajtásnál az eredeti váltót mellékelni kellett a végrehajtási kérvényhez. Ügy találtam, hogy ennek megkívánása eddig sem volt szükséges és a bíróságra elkerülhető őrzési munkát és felelősséget rótt. Nem is beszélve ugyanis arról, hogy vannak esetek, mikor a váltóhitelezői minőség vagy legalább a követelés érvényesítéséhez való jogosultság a váltó birtoka nélkül is megvan, az a volt váltóhitelező, akinek birtokából a váltó már kikerült és ezzel a követelés érvényesítésére való joga megszűnt, nem fog végrehajtást kérni, mivel kielégítést a váltó visszaadása' nélkül nem kaphat s így önmagának a végrehajtás kérésével