Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.
Irományszámok - 1927-430
430. szám. 147 a járásbírósági eljárásban bizonyos értékhatáron aluli ügyekbea a követelés érvényesítésének kötelező formája, gondoskodni kell arról is, hogy ez az intézmény a követelések behajtására alkalmas legyen. Igaz ugyan, hogy a fizetési meghagyásos eljárásnak ez a szigorítása azzal az aggodalommal találkozik, hogy az írni nem tudó járatlan adósok az ellentmondást esetleg el fogják mulasztani és ily kép ebből nehezen helyrehozható kár keletkezhetik. E veszély kikerülésére ügyviteli úton gondoskodás fog történni, hogy az ilyen felek a fizetési meghagyás különös alakja útján is figyelmessé tétessenek arra, hogy szigorú bírói paranccsal állnak szemben, amely tétlenségük esetében feltétlenül érvényes lesz. Az ellentmondás folytán keletkező pert a törvényjavaslat azzal akarja megrövidíteni, hogy az ügyvéd ellenjegyzésével ellátott ellentmondásnak a tárgyalást elő kell készítenie. Természetesen ilyen esetben is az ellentmondást el kell fogadni é3 a tárgyalást ki kell tűzni, még ha az nem is tartalmazza a tárgyalás előkészítésére szükséges tényeket és bizonyítékokat. Ennek a mulasztásnak csak az a következménye, hogy ha e miatt a tárgyalást el kell halasztani, az okozott költségben a felet el kell marasztalni (Pp. 203. §.). A fizetési meghagyásos eljárásnak e módosítása következtében a Pp.-nek idevonatkozó több rendelkezését hatályon kívül helyezni és módosítani kellett, így például módosítani kellett az adóstársak elleni fizetési meghagyásra vonatkozó szabályokat, valamint az ellentmondás előterjesztésére jogosított személyre vonatkozó rendelkezést. A Pp. 601. §. 2. pontja értelmében ugyanis ellentmondásra feljogosítottnak kell tekinteni minden ön jogú személyt, aki a fizetési meghagyást felmutatja vagy az írásban benyújtott ellentmondáshoz csatolja. Abból az okból, hogy az ellentmondás, ha az ügyvéd készíti, a tárgyalás előkészítésére is szolgáljon, ki kellett mondani, hogy abban az esetben, ha a követelésre tekintettel a járásbírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező, az ellentmondásnak is ügyvéd ellenjegyzésével kell ellátva lennie és ilykép a Pp. 601. §-ának idézett 2-ik pontja csak abban az esetben nyer alkalmazást, ha az ügyvédi képviselet nem kötelező. Meghagyás váltó, kereskedelmi utalvány, kötelező jegy és csekk alapján. • Az 53. §-hoz. A Pp. 612. §-ának 2-ik bekezdése szerint a váltómeghagyás elleni kifogásnak a törvényszéki eljárásban a tárgyalás előkészítésére is kell szolgálnia. A polgári perrendtartás ezt a rendelkezést nem terjesztette ki a járásbírósági eljárásra, mert a Pp. 613. §-a szerint a kifogás ügyvédi képviselet nélkül lévén benyújtható, járásbíróságnál az alperes szóval is előadhatja kifogását. Kétségtelenül helyes, hogy abban az esetben, ha a fél e jogával élve járásbíróságnál személyesen szóval adja elő kifogását, az ilyen felet ne kötelezzük a tárgyalás előkészítésére, mert a jogban nem jártas fél e kötelességének nem is tudna eleget tenni; de nem helyes ez a szabály akkor, ha a fél nem él e jogával, hanem ügyvéd útján terjeszti elő kifogását. Az ügyvéd képes arra, hogy a kifogást oly kép szerkessze, hogy az a tárgyalás előkészítésére is szolgáljon. Ha ezzel szemben felhozzák azt, hogy a fél a rövid háromnapos kifogásolási határidőben nem tájékoztatja az ügyvédet a kifogás alapjául szolgáló tényekről, ezzel szemben áll az, hogy ez a mulasztás úgysem von egyéb következményt maga után, mint azt, hogy az ebből származó halasztás költsége a mulasztó felet terheli. (Pp. 203. §.) Krre a költségre a mulasztó félnek ellenfele semmikép sem adott okot. Minthogy a törvényjavaslat előbbi §-a ezt a szabályt a közönséges fizetési meghagyásos eljárásra is megállapítja, visszás volna, ha ugyanazt nem tenné a szigorúbb és gyorsabb eljárást igénylő váltómeghagyásos eljárásra. 19*
