Felsőházi irományok, 1927. XII. kötet • 389-419. sz.
Irományszámok - 1927-397
136 397. szám. Melléklet a 397. számú irományhoz. Indokolás „az 1928. évben Genfben tartott nemzetközi Munkaügyi egyetemes Értekezlet által a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárások tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. I. A jelen egyezménytervezetet a nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezlet 1928. évi június hó 16-án hetvenhat szavazattal huszonegy szavazat ellenében elfogadta. A magyar kormánykiküldöttek nem vettek részt a szavazásban, a , magyar munkaadók kiküldötte az egyezmény elfogadása ellen, a magyar munkavállalók kiküldötte az egyezmény elfogadása mellett szavazott. A nemzetközi munkaügyi szervezet ennek az egyezménytervezetnek előkészítésével elsőízben érintette a munkabérek kérdését. Az erre vonatkozó kezdeményezés az angol kormánytól indult ki. Az egyezménytervezetre vonatkozó tanácskozások elején alapvető nézeteltérések merültek fel. Eltekintve attól az irányzattól, amely ellenzi azt, hogy az állam a munkabérek szabályozására bárminő befolyást gyakoroljon, azok között is, akik az államnak erre vonatkozó jogát elismerik, két eltérő felfogás érvényesült. Az angolszász államokban, főképpen Nagybrittanniában, Kanadában és Ausztráliában erősen ki van fejlődve az a rendszer, hogy a legkisebb munkabéreket munkabérhivatalok állapítják meg. Ez a rendszer az említett államokban nem csupán az otthonmunka terén, hanem részint általánosságban, részint csak különös esetekben, a gyárak és a műhelyek munkavállalói javára is érvényesül. Más államok viszont, ezek között Németország is, elismerik ugyan bizonyos esetekben annak a célszerűségét, hogy a legkisebb munkabéreket külön szervek állapítsák meg, azonban ezt a rendszert csak ott kívánják érvényesíteni, ahol a munkabérek kollektív szabályozása a munkaadók és a munkavállalók szervezetei útján és a békéltető eljárás igénybe vételével nem lehetséges. Ezt a helyzetet Németországban csak az otthonmunkánál látják fennforogni, amelynél a munkavállalók elszigetelten állanak és nehezen tudnak szervezkedni. Az angol álláspont, amely a legkisebb munkabérek megállapításának az otthonmunka terére korlátozását nem fogadja el, ellenkezően, a bérmegállapítás rendszerének messzebbmenő alkalmazását kívánja, részben abban leli magyarázatát, hogy Angliában a kollektív szerződések
