Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-351
351. szám. 83 kereskedelmi társaságok tekintetében is több olyan intézkedés, amelyek bizonyos elterjedt visszaélésekkel szemben a vagyonbukott hitelezőinek érdekét hathatósan megvédik — szükségesnek tartják, hogy a kft. csődje esetében érvényesülő egynéhány rendelkezést állítsanak fel. A 84. § rendelkezéseiből, de meg a dolog természetéből is következik, hogy ennek az új kereskedelmi társasági formának csődje esetében a Csődtörvénynek a kereskedelmi csődre felállított rendelkezései fognak általában érvényesülni. Ennek az általános elvnek keretében állít fel a 84. §. egynehány rendelkezést, főleg avégből, nehogy - vitássá tétessék az az alapvető kérdés, hogy mikor következnek be a kft.-nál a csődnyitás feltételei és minő kötelezettség terheli ilyen esetekben az ügyvezetőket. A 84. §. ezek szerint tulaj donképen általános bevezetője a 85. és 86. §. rendelkezéseinek, amelyek a jelenlegi jogukban (ideértve a Btk.-t is) hiányzó védelmet adnak a csődbej utott vagy a csőd tényleges állapotában levő kft. hitelezőinek az ügyvezetők és tagok bizonyos fokú visszaéléseivel szemben. A 85. §. külön indokolásra nem szorul. Annál inkább részesült támadásban és kifogásban a szakkörök részéről a 86. §. 1. bekezdése, amely kimondja, bogy a tagok a társasági csődben nem érvényesíthetnek oly követelést, amely őket a társasági viszony alapján illeti vagy abból ered, ^hogy a társaságnak hitelt nyújtottak vagy másoknál hitélt szereztek. Az Általános Indokolás (VI ad 5.) már reámutatott ennek a rendelkezésnek indokoltságára. Különösen pedig arra, hogy a Tj.-ot ennek a rendelkezésnek felállításánál annak az igen könnyen előfordulható visszaélésnek megakadályozása vezette, amely abban áll, hogy a csődbe jutott kft. vagyonát a tagok koholt követelésekkel igyekeznek még az utolsó pillanatban is maguknak megszerezni, tehát a társasági hitelezőktől elvonni. 4. A 87. §. a Kt. 202. §-át terjeszti ki a kft.-ra. 5. A 88—98. §§. a kft. felszámolását szabályozzák általában ugyanazoknak az elveknek alapulvételével, amelyek a Kt.-nek a közkereseti társaság és a részvénytársaság felszámolását szabályozó rendelkezéseit irányítják. A 08. §. hangsúlyozza, hogy a kft-nál is, éppen úgy, mint a részvénytársaságnál, a felszámolás kötelező, a csőd és az ú. n. egyesülés esetét kivéve. Tehát a feloszlott vagy feloszlatott (83. §.) társaság vag) 7 oni ügyeinek lebonyolítása másként, mint felszámolás útján nem is mehet végbe. A kft. felszámolására vonatkozó rendelkezések közül az érdekeltek főleg a 94. §. 2. bekezdését kifogásolták, amely a felszámolás alatt készítendő mérleg felállításánál nem az évi mérlegre vonatkozó szabályokat, hanem a Kt. 26—28. §-aiban foglalt rendelkezéseket jelenti ki irányadóknak. Ezt a rendelkezést az a megfontolás indokolja, hogy egészen más értékelési elveknek ós szempontoknak kell érvényesülniük egy olyan mérlegnél, amelynek a célja a vagyoni státus kimutatása, mint annál a mérlegnél, amely a felosztás alá eső nyereséget akarja kimutatni. Mert amíg utóbbi esetben indokolt lehet a titkos tartalékok képzése, a berendezési tárgyak teljes leírása, és a vagyontárgyak értékének pesszimisztikus megállapítása, addig a likvidációs mérlegben a vagyontárgyakat abban az értékben kell számításba venni, amely értéket — pénzzététel esetében — a vállalat a mérlegkészítés időpontjában valósággal megkapna. A 95. §. 1. bekezdése számol azzal a lehetőséggel, hogy a társaság bizonyos tagjainak különleges üzletrészei is lehetnek. Éppen ezért megengedi, hogy a társasági szerződós azt a szabályt, hogy a tartozások kiegyenlítése után íi*
