Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-351

84 351. szám megmaradó vagyont a tagok között törzsbetéteik arányában kell felosztani, indokolt esetben figyelmen kívül hagyja. A 88 — 98. §§*nak a felszámolásra vonatkozó egyéb rendelkezései külön indokolásra nem szorulnak. 6. A 99. §. azt az esetet szabályozza, amidőn az állam, valamely törvényhatóság vagy község a kft. egész vagyonát megszerzi. Ilyenkor az átvevő személye és az a felelősség, amely őt a feloszló társaság tartozásaiért terheli, szükségtelenné teszik a társasági hitelezők külön érdekvédelmét és a felszámolási eljárás lebonyolítását. Ez a rendelkezés egyáltalában nem akar állásfoglalás lenni abban a gazdaságpolitikai kérdésben, hogy indokolt és előmozdítandó-e a közüzemek létesítése, hanem csupán számol azzal a ténynyel, hogy az állam ós a községek vállalatokat szoktak létesíteni ós megszerezni. 7. A 100. és 101. §. a kft.-ok egyesülését (fúzióját) általában ugyanazon elvek alapján szabályozzák, miként a Kt. 208. §. a részvénytársaságok egye?ülését. A Tj. szerint az egyesülés végbemehet a beolvadó részvénytársaság felszámolásával vagy felszámolása nélkül. A 101. §. arra az esetre állít fel a beolvadó társaság hitelezőit védő rendelkezéseket, ha a beolvadó társaság vagyonának felszámolása elmarad. 8. Azokat az alapelveket, amelyeknek figyelembevételével a Tj. valamely szövetkezetnek vagy részvénytársaságnak kft.-vá való átalakulását szabályozza, az Általános Indokolás (VIII.) részletesen ismerteti. A 103- 105. §§. ezeknek az alapelveknek figyelembevételével rendezik az átalakulás kérdését. Ezt a szabályozást kiegészíti a 124. §., amely az igazságügyi, a kereskedelemügyi és pénzügyminisztereket hatalmazza íel arra, hogy az átalakulás kérdését olyan esetekben szabályozzák, amidőn az átalakuló részvénytársaság vagy szövetkezet tagjainak vagyonrésze nem éri el a törzsbetétnek a 17. §.ban megállapított minimumát. VI. fejezet. Külföldi korlátolt felelősségű társaságok. (106-109. §§.) A 106—109. §§. a külföldi kft.-ok letelepedésének kérdését ugyanolyan elvek szerint szabályozzák, mint amelyeket a Kt. 210- 217. §-ai a kültöldi részvénytársaságok letelepedésére állítanak fel. A 109. §. hangsúlyozza, hogy a letelepedésnek ezek az általános szabályai nem nyernek alkalmazást, ha nemzetközi egyezmények másként rendelkeznek. Egyébként pedig a VI. fejezetben foglalt rendelkezések csupán annyiban és olyan mértékben térnek el a külföldi részvénytársaságokra vonatkozó szabályoktól, amennyiben ós amilyen mértékben azt a kft.-nak a részvénytársaságtól eltérő jellege és szervezete indokolja. VII. fejezet. Büntető határozatok. (110—114. §§.) A VII. fejezet a büntető határozatok megállapításánál általában követi a Kt. 218-222. §§-aiban megnyilvánuló elveket. A 110-114. §§. rendelkezései figyelembe vették azt, hogy a korlátolt felelősség kedvezményét élvező és a közgazdasági életben jelentős szerepet betöltő kereskedelmi vállalatnál szükségesnek mutatkozik a vezetők bizonyos vétkes cselekményeinek pönalizálása és pedig akkor is, amidőn a szóbanforgó cselekményt nem lehet a ßtk. • valamely §-a alá vonni. A büntető határozatok, hasonlóan a Kt. részvényjogi deliktumaihoz, nem azonosak a Btk.-ben szabályozott vétségekkel ; különösen azért nem, mert elbírálásuk nem a büntető bíróságnak, hanem a polgári ügyekben eljáró törvényszéknek kizárólagos hatáskörébe tartozik. Egyébként azon-