Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-351
74 351. szám. abszolút szolid üzletvezetés elveinek a berendezési tárgyak tekintetében u. i. az az eljárás felel teljesen meg, amely ezeket a berendezési tárgyakat egyszerűen leírja. Egyes vállalatoknak az az eljárása, hogy évi mérlegükben több millió pengőt érő gyári és egyéb berendezési tárgyaikat 1 pengőre írták le, bizonysága annak, hogy a szolid vállalatok kezdenek reátérni a külföldi nagy rész vény váll álatok gyakorlatára, amely a nyereség kimutatása céljából összeállított évi mérlegben a berendezési tárgyakat quantité négligeableként kezeli. Hogy az ilyen eljárás a vállalat ellenállóképességét és megalapozottságát mennyire alkalmas biztosítani, az indokolásra nem szorul. Az 57. §. 4. pontja szándékosan tért el a 199. §. 3. pontjától, mert teljesen irreális az, hogy a társaság kiadásai — habár átmeneti időre is — aktívumnak minősíttessenek. Ha az alapítás és az első szervezés költségei a társaságnak vagyoni előnyöket is jelentenek, ez az előny majd jelentkezik a társaság vagyonában és meg fogja találni a helyét a vagyontételek között. Igen lényeges újítás az 57. §. 6. pontja, amely azoknak az adatoknak felsorolását is megszabja, amelyek ugyan még nem mérlegképes tények, de nagy mértékben előmozdítják a társaság vagyoni helyzetéről való tájékozódást. Azt a körülményt u. i., hogy a társaság kezességet vállalt egy más vállalat tartozásáért, a mérlegbe felvenni nem lehet. Ez a jogügylet csak akkor fog mérlegképes tényt kiváltani, ha a társaság kénytelen a kezesség címén bizonyos összeggel a vagyonát csökkenteni. De viszont kétségtelen, hogy ilyen kezesség fennállása a társaság vagyoni helyzetének megítélése szempontjából igen fontos lehet. A közelmúltban tapasztalhattuk, hogy egy nagy részvénytársaság, amely teljesen aktív mérleget tett közzé, egyik napról a másikra összeomlott annak a következtében, hogy más gyenge vállalatoknál vállalt kezesség címén igen nagy összeget volt kénytelen fizetni. Az 57. §. 6. pontjának rendelkezése követi az angol mérlegjogi elveket, amelyek 1862 óta vannak érvényben és legújabban az 1928. évi Companies Act által tökéletesíttettek, valamint az új* lengyel rész vényjogi törvényt, amely szintén előírja, hogy a társaság által átvállalt kezesség, szavatosság és zálogterhek a mérleg mellékletében kimutattassanak. Az 57. §. 8. pontja a kft. specifikuma. Amint arra a 29. §. indokolásával kapcsolatban utalás történt, a pótfizetés nem azonos a törzsbetéttel. A pótfizetést u. i., ha arra a törzsbetétben beállott veszteség pótlására szükség nincs, à tagoknak vissza lehet fizetni. Az bizonyos, hogy a már elrendelt vagy éppen beszolgáltatott pótfizetés növeli a társaság vagyonát ; tehát az arra vonatkozó követelést vagy szolgáltatást a mérleg vagyonoldalán fel kell tüntetni. Nem lehet azonban ezt a vagyonszaporulatot a társaság egyéb bevételeivel azonosítani, mert hiszen a társaság ezt a vagyont a fentebb említett feltétel mellett a tagoknak fennállása alatt is, visszafizetheti. Az 58. §. a mintamérleg intézményének előnyeit gyümölcsözteti a kft.-oknáí/ A mintaméri eg alapján a tagok és a nyilvános számadásra kötelezett kft.-oknál a nagy nyilvánosság is a mérleg formaszerinti helyességét első tekintetre, materiális helyességét pedig könnyebben ellenőrizhetik, mint abban az esetben, ha az egyes társaságokra bízzuk azt, hogy milyen összeállítású mérleggel tegyenek eleget az 57. §-ban felállított követelményeknek. Az 58. §. a kereskedelemügyi minisztert hatalmazza fel a mintamérleg elkészítésére. Az 56. §. 2. bekezdése figyelemmel van arra, hogy a korlátolt felelősségű társasági formában alakulhatnak és működhetnek olyan vállalatok is, amelyek a nagyközönség szóles rétegeivel léphetnek üzleti összeköttetésbe és ennek következtében a nyilvánosság ellenőrzésére szomlnak. A Tj. ilyen vállalatoknak tekinti : a szállítmányozással, fuvarozással, beraktározással és
