Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-351

64 351. szám. amelyek habár a tagot a tagsági viszony alapján is kötelezik, de mégis olyan vagyonértéket bocsátanak a vállalat rendelkezésére, amelynek ellenértéke akkor is megtéríthető, ha az évi mérleg nyereséget nem tüntet fel. A 3. bek. számol azzal az eshetőséggel, hogy a társaságnak olyan előjogos tagjai is lehetnek, akiknek a nyereségben való részesítésénél nem tisztán a törzsbetét nagysága veendő figyelembe. Ez a rendelkezés megint az olyan gazdasági értékű, de > nem mérlegképes vagyont rendelkezésre bocsátó, taggal is számol, akinek értékes hozzájárulását a társaság nyereségrészesedéssel honorálja. A Tj. nem teszi a kft. kötelességévé tartalékalap képezését és pedig annál kevésbbé, mert hiszen ilyen kötelezettséget a Kt. a részvénytársaságra vonatkozólag sem állapít meg. De módot ad arra, hogy a taggyűlés a vállalat ellenállóképességének ezt a fontos és legtöbbször nélkülözhetetlen eszközét alkalmazásba vehesse. A 31. §. utolsó bekezdése számol azzal a ténnyel, hogy a nyereséget megállapító évi mérleg felállításának napja és a mérlegnek a taggyűlés részéről való elfogadásának a napja közötti időben a társaságot olyan tetemes veszteségek érhetik, amelyek mellett veszélyeztetné a vállalat gazdasági érdekét a nyereségnek a felosztása. Ezért rendeli el ilyen esetben a nyereségnek új számlára vitelét. A 32. §. — követve a francia jogot (34. cikk) — a Kt. 165. §-ában foglalt rendelkezést terjeszti ki a kft.-ra. Szükségesnek találta azonban, hogy az úgynevezett építő kamat szabályozásánál figyelembe vegye a hitelezők érdekét is, másrészről megengedje az építő kamat biztosítását nemcsak a társaság megalakulásakor, hanem a törzstőke felemelésével kapcsolatban is. A 33. §. 1. bek. szintén a Kt. 165. §-ában foglalt rendelkezést tartja szem előtt, megtiltván azt

? hogy a törvényben megállapított eseteken kívül a tag részére a társaságnak olyan vagyonából teljesítsenek fizetéseket, amely vagyon a törzstőke és a, tartalékalap fedezésére szolgál. Ez a rendelkezés a kft. mérlegét tartja szem előtt, amely mérleg a baloldalon a társasági vagyont tünteti fel és jobb oldalán a társaság terheit állítja be. Ha a társaság vagyonából levonjuk a társaság valóságos tartozásait, megmarad az a tiszta vagyon, amelyből mindenekelőtt a törzstőkét és az esetleges tartalékalapot kell levonni és csak akkor keletkezhetik oly tiszta nyereség, amelyből a tagoknak osztalékot lehet fizetni.A kft.-nál is ugyanis éppúgy, mint a részvénytársaságnál, lényeges jogi és gazdasági különbség van a törzstőke és a társasági vagyon között. Amíg a törzstőke állandó, de ideális összeg, addig a vagyon változó realitás, amelynek nagyságát csak bizonyos időpontban (a forduló napon) fixirozzá a leltár és a mérleg. A társaság vagyonában benne van az aktív vagyon és a passzív vagyon, amely utóbbit ha levonjuk az előbbiből, megkapjuk a tiszta vagyont. Ebben a tiszta vagyonban kell előbb „fedezetet találnia'* a törzstőkének és a tartalékalapnak, mint állandó ideális összegeknek, hogy a tagok között felosztható vagyon keletkezhessek. A 33. §. 2. és 3. bekezdései a pótbefizetéseknek különleges* jellegét domborítják ki. Amint arra az Általános Indokolás reámutatott, a pótbefizetések nem azonosak a törzsbetéttel ; elsősorban mert azoknak beszolgáltatására a tagok csak akkor kötelesek, ha azt a taggyűlés elhatározza, másodsorban mert a pótbefizetések nem alkotják azt a minimális garanciát, amit a törzsbetét képvisel. Ennek következményeképen logikus a pótbefizetések visszafizetésének megengedése, ha azokra a törzstőkében szenvedett veszteség pótlása végett szükség nincsen. A 33. §. 3. bek. összefügg a 29. §. 1. bekezdésének második mondatával, amely a pótbefizetési kötelezettség megállapítását csak abban az esetben minősíti érvényesnek, ha a társasági szerződés egyúttal meghatározza a pótbefizetések címén kivethető legmagasabb Összeget. Ha már most a társasági szerződés úgy szól, hogy ,.a taggyűlés jogosított a tagokat pótbefizetések teljesítésére kötelezni,