Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-351

,351. szám. G5 a pótbefizetés azonban nem lehet magasabb, mint minden egyes tag törzsbetétének összege", úgy a tagot, ha ő a törzsbetétének megfelelő összegű pótbefizetést már teljesített, a taggyűlés újabb pótbefizetésekre nem kötelezheti. Ha azonban a teljesített pótbefizetést a taggyűlés egészben vagy részben a tagnak visszafizeti,'akkor a visszafizetett pótbefizetések a 29. §. 1. bekezdésének második mondata szempontjából meg nem történteknek tekintendők. Tehát a pótbefizetések visszafizetése után a taggyűlésnek jogában áll, a szerződésben megállapított maximum határán belül, a tagokat újabb pótbefizetésekre kötelezni, akkor is, ha a régebbi, de részben vagy egészben visszafizetett pótbefizetések elérték a pótbefizetések szerződéses maximumát. A 34. §. rendelkezése különbözik a Kt. 167. §-ától, amely a részvényeseket a mérleg alapján jóhiszeműen felvett osztalék visszafizetésére még abban az esetben sem kötelezi, ha a mérleg hamis volt ; ha tehát a részvényesek a társaságnak olyan vagyonából kaptak osztalékot, amely az alaptőke fedezésére szükséges. A Tj. a jóhiszemű tagoknak ezt a védelmét, amelyet a Kt. 139. §. 4. bek. a betéti társaság kültagjára is kiterjesztett, egyáltalában nem tartja indokoltnak. A fiktív nyereség ugyanis a lehető legnagyobb mértékben károsítja a társaság törzstőkéjére utalt hitelezőket. Ha tehát a Tj. a Kt. 167. és 139. §-ait a kft.-ra is kiterjesztené, abból az következnék, hogy olyan esetben, amidőn a taggyűlés jóhiszeműen olyan mérleget állapít meg, amely nyereséget tüntet fel, habár a valóságban a társaságnak vesztesége van, a „jóhiszemű" tagok nyereségrészesedés címén elvonhatnák a hitelezők egyetlen kielégítési alapját vagy annak tekintélyes részét, tehát a fiktív mérleg felállítása esetében egyedül a hitelezők károsodnának. Habár kétségtelen is, hogy a fiktív «mérleg felállításában vétkes ügyvezetőktől és felügyelőktől a hitelezők kártérítést követelhetnek, de amennyiben az ügyvezetők és felügyelők vagyontalanok, ez a kártérítési követelés a hitelezőkön nem sokat segít. S a kár viselését sokkal inkább lehet azokra a „jóhiszemű" tagokra, róni, akik a fiktív mérleget megállapító ügyvezetőket és felügyelőket választják és a mérleg megállapításában is közreműködtek, mint azokra a hitelezőkre, akik e tekintetben a társaságnak teljesen ki vannak szolgáltatva. 5. A saját üzletrész megszerzésének és zálogba vételének' a lehetősége nem annyira evidens a kft.-nál, mint a részvénytársaságnál. A tilalmat azonban itt is fel kellett állítani, mert a jogi lehetőség itt is fennforog és a saját üzletrész megszerzése vagy zálogba vétele itt is imminems veszélyt jelent a hitelezők minimális garanciáját tevő törzstőke tekintetében. A 35. §. 2. bekezdése a tilalom.alóli kivételeket sorolja fel. 6. A 36. §. tulajdonképen két külön kérdést szabályoz. Az 1. bekezdés számol a kft. személyes jellegével, amely mellett a gyakorlatban előfordulhat, hogy olyan személyek kerülnek be a társaságba, akiknek bennmaradása a társaság céljának meghiúsítására alkalmas. Minthogy a tag kilépését a kft.-nál — a hitelezők érdekét tartva szem előtt — elvileg nem lehet megengedni, szabályozni kellett a tag kizárásának olyan módját, amely mind a tag, mind pedig a társasági hitelezők érdekével kellően számol. Az a körülmény, hogy a tag kizárásához bírói ítéletre van szükség és hogy a kizárt tag üzletrészét csakis az üzletrész teljes értékének megtérítése mellett vonhatja be a társaság, megvédi a kizárt tagot a többség önkényével szemben. Másrészről a 36. §. %. bekezdésének az a rendelkezése, hogy amennyiben a kizárt tag üzletrészének bevonása a törzstőkét csökkentené, a törzstőke leszállításához megszabott szabályok megtartására is szükség van, kellően számol a hitelezők érdekvédelmével. A 36. §. 2. bek. az üzletrész bevonásának egy egészen más esetét szabályozza. Az üzletrész bevonásának arról az esetéről van itt szó, amelyet pl. részvénytársasági Felsőházi iromány. 1927—1932. XI. kötet. 9