Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-351

351. szám. 61 törzsbetéten és pótbefizetéseken még arra is kötelezi, hogy mindegyik tag meghatározott területen meghatározott nyersterményeket köteles termelni és a társaságnak beszolgáltatni, ebben az esetben az üzletrész annyira összeforr a tag személyével és vállalatával, hogy annak egy más tagra való átruházását nem lehet szabadon megengedni. Ezért tartja ilyenkor szükségesnek a Tj. a társaság beleegyezését. A nemtagra való átruházásánál nemcsak a társaság beleegyezésére van szükség, hanem ilyenkor a 21. §. 2. bek. értelmében a társaság arra is fel van jogosítva, hogy ő maga jelölje ki azt a harmadik személyt, aki az átruházni kívánt üzletrészt meg fogja szerezni. A 21. §. 2. bekezdésének ez az intézkedése számol a kft. személyes jellegével, amit nagy mértékben alterálhatna az a körülmény, ha a tagok jogosultak lennének üzletrészeiket idegen, a társaság érdekei szempontjából nem kívánatos egyénekre átruházni. A 22. .§. az üzletrész bírói végrehajtás útján való lefoglalásának és elárverezésének kérdésével foglalkozik. Ez a rendelkezés figyelemre méltatja azt a jogi helyzetet, amelyet a kft. egyrészről a tiszta személyegyesülések (közkereseti és betéti társaság), másrészről pedig a részvénytársaság között elfoglal. A közkereseti társaságnál lehetséges a magánhitelezők olyatén kielégítése, hogy a hitelező a tag vagyonára vezetett sikertelen kielégítési végrehajtás után keresettel kéri a társaság feloszlatását és a tagra eső likvidációs kvóta kiszolgáltatását. Nem lehetséges azonban ez a kft.-nál, ahol a törzstőkének, a társasági hitelezők egyetlen garanciájának, szétmálasztására vezetne az a körülmény, ha a tagok magánhitelezői lefoglalhatnák a tagok törzsbetéteit. De nem lehetett ezt a kérdést hallgatással sem mellőzni, mint a részvénytársaságnál, ahol a részvényes hitelezői az értékpapír formájában kiállított részvényt éppen úgy lefoglalhatják- a tagnál, mint annak bárminő más ingó vagyonát. Mert hiszen a kft. szabályozásának egyik alapvető tétele, hogy tagságjogokról itt forgalomképes okiratot, lefoglalható értéke papírt kiállítani nem lehet. Ilyen körülmények között a Tj. nem követhette a német törvénynek azt az álláspontját, hogy erről a kérdésről hallgatni kell, hanem követte az osztrák törvény 76. §. 3. bekezdésében foglalt szabályozást, összhangzásba hozva azt a mi végrehajtási jogunkkal. A 22. §. mindenekelőtt azt az elvet juttatja kifejezésre, hogy a tag üzletrészének bírói lefoglalása és elárverezése nem vezethet a törzstőke csorbítására, A tag magánhitelezője csupán a tag vagyonából szerezhet kielégítést. Csak a tag üzletrészét foglalhatja le, de nem követelheti a társaság feloszlatását. Az árverésnek eredménye itt tehát csak az lehet, mint a részvénytársaságnál. Hogy tudniillik az árverési vevő a kivált tag helyébe lép és így a végrehajtást szenvedett tag törzsbetéte sértetlenül bennmarad a társaság vagyonában. Számol azonban a 22. §. a kft. személyes jellegével és ezért megadja a lehetőséget a társaságnak arra, hogy az árverés alá kerülő üzletrészt valamely általa megjelölendő személy tulajdonába juttassa. A 23. és 24. §§. az üzletrész átruházásának a társasággal szemben való hatályosságát és az üzletrész megszerzőjének jogviszonyait szabályozzák, elvileg a részvényjognak a névre szóló részvény átruházását tárgyaló szabályai alapján. Minthogy az üzletrésznek valamely tagra való átruházása elvüeg nincs kötve a társaság beleegyezéséhez, ez az átruházás abban a pillanatban válik a szerződő felek között joghatályossá, mihelyt az átruházó szerződés megköttetett, A társasággal szemben az átruházás azonban csak akkor lehet joghatályos, ha azt neki bejelentették és az átruházás tényét igazolták. Ebből következik, hogy amíg ez a bejelentés és az igazolás meg nem történt, a társaság a régi tagot tekintheti tagnak és a tagsági viszpnyból eredő jogait a régi taggal szemben érvényesítheti. Tekintettel arra, hogy a Tj. álláspontja szerint a törzsbetét beszolgáltatására